Különböző szakterületekről érkező nemzetközi vendégek, valamint kísérőik és barátaik gyűltek össze márciusban, a hallás világnapján a híres barokk épületegyüttesben, amely pontosan 300 évvel ezelőtt, 1723-ban rögzítette szerkezetének befejezését.

30 év MED-EL Bécs - 300 év Belvedere, egy nagyon szép egybeesés, bár valójában egy nagyon különleges hölgy volt a felelős a hallásimplantátum-gyártó és a Belvedere-palota közötti kapcsolat megteremtéséért: Nevezetesen az a múzsa, aki annak idején a híres Ringstrasse-i festő, Hans Makart "Az öt érzék" című festménysorozatához, pontosabban "A halláshoz" állt modellt.

Ez a hölgy 150 év elteltével valamivel idősebb lett - a bécsi MED-EL éppen ezért anyagi támogatást nyújtott a restauráláshoz, és így tematikailag tökéletes keresztelője lett e lenyűgöző festménynek.

Onomatopoeia az évszázadok során

Hans Makart festménye csupán egyetlen példa ebben a témában - számtalan hallásról, illetve hallgatásról szóló ábrázolás született az évszázadok során. A barokk korszak legjelentősebb festői közé tartozik - vitatható módon - idősebb Jan Brueghel, Jan Steen, Gerrit van Honthorst vagy a páratlan Michelangelo Merisi - ismertebb nevén Caravaggio.

Mindannyian az emberi érzékszervekkel foglalkoztak műveikben, és általában a hallás - mint egyik érzékszervünk - került a középpontba, a legfontosabb emberi érzékszervként. A zene ábrázolása ebben a kontextusban különösen népszerű volt számos szimbolikus jelentése miatt; státuszszimbólumnak számított, különösen a 16. és 17. században. A hangszereket, valamint a zenélő embereket éppen ezért gyakran a gazdagság demonstrációjaként festették meg.

A látvány kívülről tekintve

A hallás témája a festészetben ugyanakkor meg is fordítható. Számos híres művet ihletett a csendből, amelyeken az oly fontos hallásérzék hiányát látható:
A Wolfgang Heimbach festőművész által teremtett világ zajoktól mentes. Ez gyakran csak második pillantásra tűnik fel, ami még lenyűgözőbbé teszi műveit. Csak akkor vesszük észre, hogy az idilljeiben senki sem penget lantot és nem csendülnek fel fanfárok a legszebb hódolati jelenetekben, ha tudjuk, hogy a 17. században született észak-német művész siket volt. Ábrázolásait gyakran a kirekesztés szemszögéből tervezte. Az éjszakai bankett című festménye, ami a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményét gazdagítja, lenyűgözően mutatja ezt. Mindazonáltal ez az alkotás a chiaroscuro sorozathoz tartozik, amelynek drámai kifejezésmódja a késő reneszánsz és a barokk korszak különleges tervezési eszköze volt. Emiatt Heimbach erősen koncentrált a fény erejére, illetve nagy hatással voltak rá a caravaggisti csoport - például Caravaggio vagy a grandiózus Georges de la Tour - művei.

A sötét romantika

Francisco de Goya művei pompásan komorak. A spanyol festő, metsző és litográfus 46 éves korában egy agyvérzés után teljesen megsüketült, így élete és alkotói munkássága is gyökeresen megváltozott. Megváltozott az érzékszervi észlelése és az ezzel járó társadalmi elvonultsága rémálomszerű műveket eredményezett, amelyek egyben a leghíresebb alkotásai közé is tartoztak. A művész süketségéből fakadó hátborzongató hangulatot leginkább a Caprichos című grafikai sorozat, valamint a Las Pinturas Negras, azaz a Fekete Festmények illusztrálják. Ezeket a groteszk ábrázolásokat, a Pinturas Negrasokat eredetileg vidéki házának falaira festette; ma már azonban átkerültek vászonra, és nagyrészt a Pradóban, Madrid híres művészeti múzeumában csodálhatók meg.

Képek a fülben

Egy másik szög a képek megtekintésére vagy meghallgatására: Ülni. Hallgatni. Látni - Aki ebbe Rita De Muynck műtermében belemerül, megsejtheti, hogy a művésznő mit szeretne a kiállítására látogatóknak átadni - a művészet egy mélyebb érzékelését. A különböző érzékek egyidejű aktivizálása, tudományos kifejezéssel élve: szinesztézia. De Muynck több mint húsz éve kísérletezik ezzel a jelenséggel. A teljes ellazulás transzszerű állapotában hallgatja a zenét, elsősorban a színeket, formákat és alakzatokat érzi illetve hallja. Csak később, napok vagy hónapok elteltével viszi vászonra a képeket.

A látogatók a festmények előtt fotelekben ülhetnek, a művésznő pedig pontosan azt a zenét kapcsolja be, amelyiknél a képeket hallotta-látta. És valóban, a nézőben is megváltozik az érzékelés: Vajon a rózsaszín-piros lény a titokzatos erdőben nem éppen a zene ütemére mozog? Hirtelen erősebben világít a fény? Recsegnek-ropognak az ágak, esetleg lüktet valami, és egyre nagyobbra nő?

Ez az élmény nem tévesztendő össze a klasszikus asszociációval, hangsúlyozza De Muynck. Ez mélyebbre megy, egészen a limbikus rendszerig. "A művészet megnyitja az agyat" - vallja meggyőződéssel Rita De Muynck, ezzel egy újabb nagyon izgalmas szimbiózist mutatva be a hallás és a vizuális művészet között.

Színeket hallani, hangokat látni

Egy bizonyos valaki különösen értett ehhez: Wassily Kandinszky. A már említett szinesztézia, a multiszenzoros érzékelés képességének köszönhetően képes volt kapcsolatot teremteni a hangok, színek és formák között, valamint képes volt a zenét is beépíteni a festményeibe.
A párizsi Centre Pompidou és a Google Arts & Culture közösen tiszteleg az absztrakt művészeti mozgalom elindítójának tartott művész előtt. A Sounds like Kandinsky egy helyen gyűjti össze műveit, és egy új, Play a Kandinsky nevű gépi tanulási kísérletet is tartalmaz, amelynek segítségével saját magunk is megtapasztalhatjuk Kandinszkij rendkívüli képességeit.

Komponált festmények

A festmények megzenésítése sokféle formában jelenik meg: zeneszerzők festményeket használnak inspiráció gyanánt zenéjükhöz; a zenét vizuális művészettel párosító koncertformátumok, amelyek érzékletesen és hangulatosan tágítják a művészet érzékelését; művészek saját műveik történetét mesélik el - a hallás és a látás művészeti kombinálásának lehetőségei szinte végtelennek tűnnek.

Minden érzékszervvel - vagy érzékszervből?

A norvég Edvard Munch A sikoly című festménye valószínűleg nagyon is megfelelő példa az "auditív festészetre", ami egyben a modern festészet egyik leghíresebb alkotása. Valójában nem egyetlen festményről van szó, Munch 17 év alatt újra és újra megfestette a sikolyt. Összesen négy festmény és egy litográfia ismert, amelyek variációkban mindig ugyanazt mutatják: egy görnyedt testű ember, aki kezét a fülére szorítja, és tágra nyitja a száját és a szemét.

De miért takarja be valaki a fülét, ha közben hangosan kiabál? Egy időben felmerült a kérdés, hogy valójában ki sikít, vagy ki nem sikít. Időközben világossá vált, hogy a képen látható alak nem sikít - ehelyett valami mást csinál, ami ebben az egyetlen pillanatban jobban meghatározza a világhoz való viszonyát, mint bármi más, amit esetleg csinál: ez az alak hallgat. Holott ez valójában nem teljesen igaz, mert az alak eltakarja a fülét. A sikoly ezért túl hangos. És mivel az alak ugyanakkor tágra nyitja a szemét, a sikoly is láthatónak tűnik. A képen látható háttér a nyilvánvalóan hangos hangforrásra egyetlen utalást sem ad. Csupán egy hely, ahol hullámok, szél, természet - amely mégis sikít - hallható és látható. Vagy az alak, görnyedt testtartása miatt, mégiscsak kiesett az érzékszervekből, mert csak befelé hallja a sikolyt?

Végül is Munch kijelentette: "Éreztem a természet hatalmas kiáltását". Aki tehát nem hiszi, hogy a képeket lehet hallani, az nézze meg még egyszer Edvard Munch sikolyát, mindaddig, amíg nem hallja.

A fül a képen

Mint köztudott, Vincent van Gogh levágott fülével kapcsolatban számos spekuláció született. Ő maga vágta le azt abszint-mámorban; nem is, barátja, Paul Gauguin vágta le egy elkeseredett vita eredményeként. A festészet talán leghíresebb fülét különböző történetek övezik, akárcsak a bűnügyeket.
Annyi bizonyos, hogy 1888. december 23-án van Gogh teljesen túlhajszolva és részegen, barátja, Gauguin jelenlétében levágott egy kis darabot a bal füléből. Nem lehetett az egész fül, különben elvérzett volna. Ezzel az értelmezéssel Van Gogh sem számít igazán az őrült művészek közé, és a figyelem a kiváló művészi munkásságára összpontosul.

Ebből a rövid kitérőből a festészet világába, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a halláshoz, térjünk vissza a jelenkori Bécsbe, ahol a MED-EL Hans Makart Das Gehör (magyarul: A hallás) című művének szponzorálásával a hallás művészetének köre bezárul; egy olyan Bécsbe, amely évszázadok óta orvosi kiválóságokat produkál; egy olyan Bécsbe, amely a világon elsőként mesterségesen állította helyre a hallás szervét. Nem csak mesterségesen - művészet és szakértelem révén.