Mikor számít a hallókészüléknél jobb megoldásnak a hallásimplantátum?

A hallásimplantátumokkal és a hagyományos hallókészülékekkel egyre jobb eredményeket sikerül elérni és ezen egymástól eltérő rendszerek használati korlátjai folyamatosan változnak.

hallókészülék vagy hallásimplantátum

“A lakosság hozzávetőleg 19 százaléka szenved kezelést igénylő halláskárosodástól” – magyarázza Dr. Thomas Keintzel, a Wels-Grieskirchen Klinika Fül-Orr-Gégészeti Osztályának főorvosa. “Itt még mindig a hallókészülék a viszonyítási alap.” A hagyományos hallókészülék felerősíti a hangot – a hangmagasságtól és a hangerőtől függően – így a felhasználó jobban tudja érzékelni. A felhasználóknak azonban itt nem szabadna megállniuk: “A készülék támogatása mellett a siker fontos eleme a gyakorlás.”

Viszont egyes egészségügyi állapotok a hagyományos hallókészülékek sikeres alkalmazását megnehezítik, vagy egyenesen lehetetlenné teszik. Például, egy szűk vagy gyakran begyulladó füljárat, a középfül elcsontosodása vagy a középfül csontjainak eltűnése, mind ilyen esetek. Dr. Keintzel szerint egyes esetekben a műtét segíthet, viszont a problémás helyzetek 75 százalékában hallókészülék támogatására van szükség. “Azonban a hagyományos hallókészülék felhelyezése helyett a csontvezetéses és az aktív középül implantátumok alternatív megoldásként léptek elő.”

Amikor a hang felerősítése nem elegendő

Audiológiai szempontból nézve egy súlyosan sérült belső fül esetében a hagyományos hallókészüléknek megvannak a maga korlátai. Amellett, hogy a hangrezgéseket idegi jelekké alakítja, a belső fül egy “előerősítőhöz” hasonló szerepet is ellát. Ez a belső fül összesűrítő hatása. Az érzékszervi halláskárosodás esetén ez a képesség elveszik. Ennek következtében a hallókészülékeknek a halk hangokat jobban fel kell erősítenie, mint a hangosabbakat.

A hallássérült fülnek az összesűrítő hatása elveszik, ami “dinamikus csökkenést” eredményez. A leghalkabb hang (amely alig hallható) és a legmagasabb hang (fájdalomküszöb) közötti különbség kisebb lesz. Ennek eredményeként a különböző akusztikus jelek is elvesznek: az erősítéssel a felhasználó mindent hallhat, viszont bizonyos hangok észlelése, a beszédértés és a beszélgetések a hallókészülék ellenére is sokkal kimerítőbbé válik.

A halláskárosult fül az időbeli felbontásban (az ún. “Auditív maszkolásban”) is változásokat tapasztal – ez akkor fordul elő, amikor egy uralkodó hang elfed egy gyengébb hangot. Mindezek a hatások együttesen azt eredményezik, hogy körülbelül 50 decibeles halláskárosodástól hangos környezetben a beszéd egyre kevésbe hallható tisztán, még hallókészülékkel is.[1]

A hagyományos hallókészülékek modern technológiákkal kiegészülve segítenek

A hagyományos hallókészülékek különböző trükköket alkalmaznak az akusztikus kontraszt javítására és a középpontban mindig a beszédértés áll. Frekvenciaszűrőket használnak a beszédértéshez nem fontos, illetve a feltehetően sok háttérzajjal járó hangmagasságok kiszűrésére. Zajcsillapító vizsgálja meg minden egyes beszédjel hangmagassági szegmensét, és szükség szerint felerősíti vagy elnémítja azt. Irányítható mikrofonrendszerek dolgozzák fel a beszélgetőtárs feltételezett irányából érkező hangokat. Ezeket a funkciókat a hallásimplantátumok audioprocesszorába szintén beépítik.

A folyamatosan fejlődő beszédkiemelő technológiák még a súlyosan károsult belső fül funkcióval rendelkező felhasználóknak is lehetővé teszik a hallókészülékkel megvalósuló beszédértést. Azonban egy bizonyos ponton a jelenleg elérhető legjobb hallókészülékek is elérik korlátaikat. Dr. Keinzel egy tanáccsal szolgál azoknak a pácienseknek, akik már nem érzik jól magukat: “Ebben az esetben a cochleáris implantátumon keresztül érkező közvetlen elektromos ingerlést alkalmazhatjuk a jobb beszédértés érdekében.”

A beszédértés a kulcs!

“A hallókészülékek és hallásimplantátumok folyamatos technikai fejlődése mellett a javallatok határai is megváltoztak” – magyarázza Dr. Keintzel. Amennyiben a beszédértés, a kommunikáció és a jó életminőség hallókészülékkel is elérhető, a műtét nem igazán indokolt. Emellett a hallásimplantátummal (vagy CI-vel) megvalósuló hallás egy gyakorlási szakaszt is feltételez: a központi hallórendszernek meg kell tanulnia a technikai megoldással létrehozott jelek megfelelő átalakítását.

“Alapvető szempont lehet a döntés során, hogy a hallókészülékkel megvalósul-e a beszédértés.” Általánosságban véve, ha a egy jól elhelyezett hallókészülékkel a beszédértés rosszabb, mint ami egy CI-val elvárható, a beültetést javasolják. Azonban elsőként meg kell bizonyosodni róla, hogy a hallókészülék elhelyezése optimális és megfelelő a felhasználó számára.

Ha a CI-eszközt használó páciens a másik oldalon még mindig hallókészüléket használ, az orvos a második esetben is beültetést javasol, amennyiben a hallókészülékkel nem sikerül javulást elérni a beszédértés vonatkozásában.

Gyerekeknél a hallás- és nyelvi fejlődés határozzák meg a döntést. “A siketen született gyerekeknél, illetve azoknál, akik még a nyelv elsajátítása előtt megsüketülnek, a döntéshez nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni, például a gyermek fejlettségi szintjét, kommunikációs képességeit, stb.” – emeli ki Dr. Keintzel. “Mindenesetre az egyik fülükre siketen született gyerekeknél a szülőknek tisztában kell lenniük a féloldali hallás korlátaival – ezek lehetnek, a csökkent beszédértés zajos környezetben, az irányított hallás hiánya és mindezt az anyanyelv elsajátításának érzékeny szakaszában tapasztalják.”

Mit várhatunk egy cochleáris implantátumtól

Egy CI-eszköz megkerüli a belső fül hiányosságait és hallószerv idegi képleteit közvetlenül ingerli. A hallásközpontnak meg kell tanulnia hogyan értelmezheti ezeket a mesterséges jeleket, ezért a felhasználónak időt kell hagyni a rehabilitációra és a gyakorlásra. 2021-ben az Ausztriában megrendezett Fül-Orr-Gégészeti Kongresszuson, Dr. Keintzel bemutatta a cochleáris beültetés sikerét. [2] Egy évvel a CI aktiválása után az összes eszközhasználó háromnegyede éppoly jól érti a beszédet, mint egy átlagos, 50 decibeles halláskárosodással rendelkező személy. “Tehát, a beszédértés hiánya, amit a CI-eszközök esetében vártunk, nem nagyobb, mint mérsékelt halláskárosodásnál”, és ez az eredmény azoknál is, akik korábban teljesen siketek voltak.

Ugyanezen az eseményen, Prof. Dr. Dr. Ulrich Hoppe, az Erlangen Fül-Orr-Gégészeti Egyetemi Kórház vezető orvosa, a CI-eszközt és a hallókészüléket használók beszédértésének összehasonlítását mutatta be. A legtöbb CI-t használó páciens hangos környezetben ugyanolyan jól megérti a beszédet, mint a 25-50 decibeles halláskárosodással rendelkező, hallókészüléket használó páciensek. Sőt, az összes CI-használó jobban megérti a beszédet, mint egy 65 decibeles halláskárosodással rendelkező, hallókészüléket használó személy.

A CI-eszközön gondolkodó betegeknél mindig nagyon fontos a körülmények alapos vizsgálata, de ugyanilyen fontos a gyors döntés is. Dr. Keintzel, a tapasztalt fül-orr-gégész specialista azt is elmagyarázza miért: “A korai cochleáris beültetés rövidebb rehabilitációval jár, valamint jobb teljesítményt és jelentősen javult életminőséget is jelent.”

További audiológiai információkat és a témára vonatkozó részletes kritériumokat itt talál: Keintzel T, Limits of conventional hearing aid provision, Jatros Pneumologie & HNO, Universimed-Verlag, 01/2022, 34-36. o.


[1] Wardegna et al, 2015

[2] Daten nach Reichell 2015, aus: Kießling et al; Versorgung mit Hörgeräten und Hörimplantaten; Thieme-Verlag 2018; ISBN 978-3-13-240200-3