Betekintést nyerhetünk abba, hogy a binaurális hallás és a zene hogyan egészítik ki egymást és eredményeznek jobb beszédértést, valamint, hogy miért jobb közösen, mint egyedül.

Kettő jobb, mint egy! Ez a mondás a hallás esetében is igaz. Azok, akik csak az egyik fülükkel hallanak, kénytelenek kompromisszumot kötni, függetlenül attól, hogy csak az egyik fülükre halláskárosultak vagy csak az egyik oldalon használnak hallókészüléket. “Mindig úgy kellett elhelyezkednem, hogy a beszélgetőpartnerem felé a halló fülemmel forduljak” – emlékszik vissza az féloldali hallásvesztéssel élő osztrák Tanya, a cochleáris implantátuma (CI) beültetése előtti időkre.

A megfelelő elhelyezkedés csak egyike azoknak a nehézségeknek, melyekkel a féloldali hallásvesztéssel élőknek meg kell birkózniuk. Az irányított hallás, a hangforrás helyének meghatározása és a beszéd megértése zajos körülmények között, teljes mértékben szintén csak két egészséges füllel érhető el.

Zene a léleknek – és a fülnek

Az érzelmi kiegyensúlyozottságunkban lényeges szerepet játszó zene hangzása két fülön keresztül részletgazdagabb, teljesebb és dinamikusabb. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a zene nem csak a lelkünket nyugtatja meg, hanem hallási képességeinkre is pozitív hatással van.

Ez azokra is igaz, akik hallásimplantátumot használnak. A zenére összpontosító rehabilitációs programok elősegítik a zajos körülmények között megvalósuló beszédértést is.

Még több előnyhöz juthatnak az implantátumot használók közül azok, akik maguk is zenélnek. Sokan az implantátum beültetése után kezdenek el újra hangszeren játszani. Egyikük, a stájer harmonikáján előszeretettel muzsikáló Heinz. Néhány hónapja kapta meg jobb fülébe cochleáris implantátumát. Nem sokkal ezután pedig újra zenélni kezdett…és hatalmasat csalódott. A zene szörnyen hangzott. Miután első csalódottságából feleszmélt, úgy döntött, változtat a helyzeten. Rendíthetetlenül gyakorolt: otthon egyedül, a Fül-Orr-Gégészeti klinikán zeneterapeutájával, sőt még a három hetes németországi hallásrehabilitációja alatt is. A kitartás meghozta gyümölcsét és Heinz most már ugyanúgy élvezi szeretett harmonikája gazdag zenei hangzását, mint korábban.

A speciális zenés rehabilitáció mellett elengedhetetlen a hallókészülék és a CI audioprocesszora közötti tökéletes összjáték. A kettőnek egymáshoz kell passzolnia.

Heinz rámutat arra is, hogy bimodális hallással mennyivel szebb a zenei hangzás. “A hallókészülékkel is jól hangzik, de a kiegészítő cochleáris implantátummal hallgatva beleborzongok” – lelkesedik a hobbizenész. A tanulmányok alátámasztják Heinz véleményét, és ez a nagyfokú halláskárosodással, bilaterális CI-t használókra is igaz.

A bimodális CI-t használó Heinz és legnagyobb szenvedélye, a stájer harmonikája

Hang – a bennünk rejlő hangszer

Még sosem tanult hangszeren játszani? Semmi gond! Van egy mindenkiben ott rejlő hangszer: a saját hangunk. Az éneklés a hallóimplantátumot használó gyerekeknek és felnőttnek egyaránt rendkívül hasznos. A képzett hang erősíti a beszédhangot is. A hangképzés, a hangerő, a hanglejtés és az hangnemváltoztatás mind-mind javul. Azok, akik rendszeresen énekelnek, sokkal jobban tudják irányítani a hangjukat. A gyerekek éneklés közben játékosan bővítik szókincsüket és javul beszédképzésük is.

A mondás, hogy “kettő jobb, mint egy” az éneklésre is helytálló, ugyanis egy füllel nem lehet irányított hallást kialakítani. A kórusban vagy zenei kísérettel szereplő énekesek így egyből lemaradnak az apró kis zenei részletekről. Ez az intonációban, a hanglejtésbés és a ritmusban azonnal észrevehetően jelentkezik. Még a legjobb zenei szerezemény sem ér semmit, ha az énekes nem képes követni és nem tudja, hol kell belépnie.

Közösen jobb, mint egyedül

A hallás javításán kívül a kórusnak számos egyéb előnye van. A kórustagok hasonló érdeklődésű emberekkel találkoznak, véleményt cserének és beszélgetnek. Mindez ajtót nyit az aktív közösségi (kórusbeli) életre. “Hallgatunk egymásra” – ez akár a kórustagok hitvallása is lehetne, hiszen a másik meghallgatása adja a kórus gyönyörű hangzását és megtanít az apró zenei részletek észlelésére. Ha valaki kórusban énekel, a különböző szólamokat is fel kell ismernie, ami a térbeli halláshoz és a beszédértéshez kapcsolódó megterhelő feladat.

“A hallási folyamat leggyengébb részének is hozzá kell járulnia a teljes hangzáshoz és különleges támogatást kell biztosítanunk ennek a területnek.” – javasolja a féloldali hallásvesztéssel élő, CI-t használó zeneszakértő, Johanna Boyer. Ő azt javasolja, hogy a cochleáris implantátumot használó fülön külön, önmagában alkalmazzuk a zenei képzést, a másik – vagyis a halló – fül nélkül. Ezt olyan segédeszközökkel lehet megvalósítani, mint az AudioLink, ahol a zenét közvetlenül a audioprocesszorba streamelhetjük.

Elege van abból, hogy magányosan énekel? Viszont nem biztos benne, hogy a tudása megfelel a helyi kórusban? A hallóimplantátumot használók számára induló énekes workshop jó megoldás lehet: közös zeneszerzés, közös éneklés, hangképzés, tapasztalatcsere, szakértői tippek – a szórakozáson és a hallás hosszútávú sikerélményén kívül mindezt megtalálja egy helyen!

Szenvedélytől vezérelve

Nem minden CI-t használó képes (ismét) értékelni a zenét. Néhányuknak hiányzik a motiváció, míg mások nem kapnak támogatást. Bár a kutatások azt bizonyítják, hogy a zenei képzés javítja az implantátum segítségével megvalósuló hallást, az egyéni különbségek jelentősek. Azok, akinek a zene fontos szerepet játszik mindennapi életükben, akik szenvedélyesen szeretnek zenét hallgatni és zenélni, hosszútávon nagyobb eséllyel érnek el jó eredményeket.

Rengeteg gyakorlást és időt igényel, hogy az implantátummal ugyanúgy halljuk a zenét, mint a halláskárosodás előtt. Legyen türelmes és szánjon erre elég időt. Az agy idegi alkalmazkodóképessége segíteni fog. És idővel sikerül.