A féloldali hallásvesztéssel élők számára számos megoldás áll rendelkezésre. A felső-ausztriai Wels-Grieskirchen Kórházban végzett kutatás eredményei segíthetnek eldönteni melyiket válasszuk.

A jelenlegi tanulmányok szerint: Az egyik fülükön nagyfokú halláskárosodással (“féloldali siketséggel”) élő betegek kommunikációs képességei a vártnál gyengébbek. A legjelentősebb hátrány az irányított hallás, valamint a zajban történő beszédértés területein éri őket, ezt követi a korlátozott a térbeli tájékozódás. A kutatások azt is kimutatták, hogy a féloldali siketséggel (angol rövidítéssel SSD-vel) élők úgy érzik, hogy a munka világában is bizonyos korátok közé vannak szorítva. Számukra, még az egészséges hallásúak számára egyszerű telefonálás is gondot okozhat.

A nehézségek könnyítésének első lépése lehet, ha a tárgyalóban vagy az osztályteremben a megfelelő ülőhelyet választják, vagy ha használják a különböző, a hallásban és a kommunikációban segítő eszközök egyikét[1]. Végleges megoldásként a megfelelő műszaki ellátottságú hallókészülék beszerzése szolgálhat. A féloldali siketségben szenvedő pácienseknek a CROS hallókészülékek, a hagyományos hallókészülékek és a csontvezetéses implantátumok csakúgy megoldást jelenthetnek, mint a cochleáris implantátumok.

CROS – Contralateral Routing of Signal, vagyis Ellentétes Oldali Jeltovábbítás

A CROS-rendszerben együtt alkalmaznak egy, a siket fülben a hangokat felvevő hallókészüléket és egy másik hallókészüléket, amely az ép fülbe továbbítja a hangjeleket. A hang egy szemüvegen keresztül – illetve a modern technológiának köszönhetően – vezeték nélkül továbbítható. Ezzel a megoldással a páciensek minden, a siket fülhöz érkező hangot hallanak, viszont a hangforrás helyét nem tudják meghatározni. A zajban megvalósuló beszédértés többféleképpen megvalósulhat és függ az adott helyzettől is: Ha a beszélgetőpartner a siket fülhöz közel helyezkedik el, jobban lehet hallani. Azonban ha a beszélgetőpartner a halló fülhöz közel helyezkedik el, de a siket fül oldalán valamilyen zajforrás van, a beszédértés a CROS megoldással már nehézkessé válik.

A páciensek gyakran nem tudják élvezni a rendszer pozitívumait. Különösen a gyerekek fogadják el nehezen, hogy mindkét fülükben hallókészüléket kell hordaniuk.[2] A csontvezetéses rendszer a CROS-rendszeren alapuló, továbbfejlesztett változat.

Csontvezetéses rendszerrel a féloldali halláskárosodás ellen

A csontvezetéses rendszer a siket fülben helyezkedik el, ott veszi fel a hangjeleket, amelyeket rezgésekké alakít és ezeket továbbítja a koponya halántékcsontjába. A koponya pedig továbbítja a hangot a fej másik oldalára, a halló fülbe. A csontvezetéses rendszereknek két csoportja van: a speciális hallókészülékek és a csontrögzítéses hallóimplantátumok. Mindkét rendszernek megvannak az előnyei és a hátrányai.

Általánosságban elmondható, hogy ez a megoldás a CROS-rendszerek hatásaihoz hasonlóan az audiojelet a halló oldali belső fülbe továbbítja, de csak egy hallókészüléket használ. Annak ellenére, hogy használói a kétoldali hallás előnyeit nem élvezhetik, mégis a hallás javulásáról számolnak be: Ez annak köszönhető, hogy az összes bejövő hangot egy oldalra gyűjti össze és adja le.

Cochleáris implantátum a féloldali siketség kiküszöböléséhez

A cochleáris implantátum (CI) megkerüli a halláskárosult fület és a közvetlenül a hallóideg neuron-szerkezetét stimulálja. A cochleáris implantátum nyújtotta minden lehetőség kihasználásához hallást fejlesztő rehabilitáció és gyerekeknél, beszédterapeutával végzett korai hallás tréning ajánlott.

A féloldali halláskorodással élő, CI-t használó pácienseknél eltarthat egy kis ideig, míg a központi hallás megfelelően megérti a hangjeleket. Ez azért van, mert a halló fül átvette a halláshoz szükséges összes feladat elvégzését. Azoknál, akiknél a féloldali siketség régóta fennáll, az agykéreg egyes területin[3] átrendeződés alakulhatott ki, emiatt pedig a hallást fejlesztő rehabilitáció több időt vehet igénybe. Ha a siketség kialakulása előtt a kétoldali képességek nem fejlődtek ki, a hanglokalizáció és a zajban történő beszédértés fejlesztésére speciális gyakorlatok végzését ajánlják. A csontvezetéses rendszerekhez képest a cochleáris implantátum nagy előnye, hogy képes a siket fülben elektronikus módon tárolni a hallási képességeket, így biztosítja a binaurális hallás alapjait.

Rendszerek összehasonlítása – az első tanulmány

Egy 2015-ös tanulmányban az ausztriai Wels-Grieskircheni Klinika Fül-Orr-Gégészeti Osztályának szakorvosai Thomas Georg Keintzel főorvos vezetésével [4] összehasonlították a féloldali siketség miatt cochleáris implantátumot használó páciensek és az ugyanerre a problémára félig beültetett, csontrögzítéses BONEBRIDGE hallóimplantátumot használó betegek eredményeit. Azt tesztelték, hogy a páciensek mennyire képesek megérteni a beszédet zajos környezetben és mennyire tudják meghatározni a hang forrását; az életminőségükben a beültetés után bekövetkezett egyéni változásokról egy külön kérdőívben kérdezték a betegeket.

Az eredmények szerint mindkét rendszer használói könnyebben megértették a beszélgetéseket zajban és hallóimplantátumukkal jobb életminőséget sikerült elérniük. A tanulmány jelentős különbséget mutatott az irányított hallás területén. A cochleáris implantátumot használó betegek sokkal jobb eredményeket értek el, mint a csontrögzítéses hallóimplantátumot használó páciensek csoportja. Mindkét csoport jelentős életminőségbeli javulásról számolt be.

Klinkai tapasztalat

Amikor egy beteg számára implantátum rendszert válaszunk, Thomas Keintzel azt javasolja, vizsgáljuk meg, hogy a cél csupán a beszédértés javítása, vagy az irányított halláson és a térbeli tájékozódóképességen is szeretnénk-e javítani.

A Bonebridge implantátum sikerének feltétele, hogy a féloldali siketségnél az ellentétes oldali fül hallása jó legyen. A Bonebridge mellett szól, hogy nincs szükség nehéz rehabilitációs folyamatra és a zajban történő beszédértés láthatóan javul, viszont hátránya, hogy az irányított hallásban csak korlátozott fejlődés tapasztalható.

“Ahhoz, hogy féloldali siketségnél a cochleáris implantátummal jó eredményeket érjünk el, a betegség kialakulása nem lehet tíz évnél korábban” – magyarázza Thomas Keintzel. Fontos, hogy a páciensek részt vegyenek a rehabilitációban és reális elvárásokkal rendelkezzenek. Ha ezeket a feltételeket el tudják fogadni, a féloldali siketséggel cochleáris implantátumot használó betegek zajos környezetben sokkal jobban meg fogják érteni a beszédet. Sőt, elképzelhető, hogy irányított hallásukat is visszanyerik és a javuló térbeli tájékozódóképességük előnyeit is hasznosítani tudják.

 


[1] Lieu J. E. C., Management of Children with Unilateral Hearing Loss, Otolaryngol Clin N Am, 2015, http://dx.doi.org/10.1016/j.otc.2015.07.006.

[2] like1

[3] Lásd Research for good hearing, implantable hearing systems – interjú Prof. Dr. Andrej Krallal, megjelent: Schnecke, 82. kiadás,11f o., 2013. december

[4] Lásd hear to readbenmegjelent cikk, különkiadás 2015. április, 30ff o.