Cochleáris implantátum: több mint audioverbális kommunikáció
A legújabb tanulmányok a következőt mutatják: A környezeti hangok hallása biztonságosabbá és élvezetesebbé teszi az életünket. Mindkét fülünkkel érdemes figyelni, valamint a hangok észlelését és osztályozását gyakorolni.
A cochleáris implantáció kezdeti időszakában a hatékonyságával kapcsolatos várakozások szerények voltak: a nyílt beszédértés akkoriban valószínűtlen volt. Már azzal is megelégedtek, ha a CI-használók képesek voltak érzékelni a hangokat, valamint megkülönböztetni a beszédet a környezeti hangoktól ill. a különböző környezeti hangokat egymástól. A cochleáris implantátum célja a környezet akusztikus érzékelése, valamint a szájról olvasás támogatása volt.
A hatékonyabb, gyorsabb kódolási stratégiák bevezetésével, vagyis 1994-ben a CIS stratégia megjelenésével összehasonlíthatatlanul jobbak lettek az implantátummal elért hallási eredmények. A környezeti hangok érzékelése és attribúciója némileg feledésbe merült: A jelenlegi CI-technológiáknál ezeket aligha tudományos alapon határozzák meg.
Pedig éppen a környezeti hangok érzékelése az, ami segíthet az embereknek "eligazodni a környezetükben, figyelmeztetni a potenciális veszélyekre, és esztétikai elégedettségérzetet nyújtani" - állítja egy 2021 elején közzétett, szisztematikus amerikai tanulmányelemzés tudományos csoportja.[1] Ezek nemcsak a terápia és a tanulmányok miatt fontos szempontok, hanem releváns érvek is, ha az audioverbal kommunikáció elérése valószínűtlennek tűnik egy CI-jelölt esetében.
A fontos zajok elsőbbséget élveznek!
Az új cochleáris implantátum-technológiák további teljesítményjavulásának bizonyítása érdekében a tudományos vizsgálatok ma már rendszerint különösen nehéz beszédteszteket, valamint háttérzajban végzett beszédteszteket alkalmaznak. Az amerikai tanulmány elemzésén kívül azonban két újabb tanulmány is kifejezetten a cochleáris implantátumokkal történő zajérzékeléssel foglalkozik.
Ezek a legújabb adatok azt mutatják, hogy a cochleáris implantátumok általánosan javulást biztosítanak használóik számára a zajos környezet érzékelésében.[2] Azonban a normál hallású egyénekhez képest a legtöbb CI-használónak még mindig hiányérzete van e tekintetben.[3]
A jelenlegi tanulmányok vitatkoznak arról, hogy a jobb beszédértéssel rendelkező felhasználók szükségszerűen megbízhatóbban ismerik-e fel a környezeti hangokat is. Mindazonáltal egy hangot biztosabban felismernek, ha mindkét oldalon implantátumokat használnak,[4] illetve ha a hangot biztonsági szempontból relevánsnak[5] és ismerősnek[6] minősítik. A tanulmány szerzői nagyobb sikert feltételeznek, ha a hallásrehabilitáció során tudatosan gyakorolják a hangok észlelését és megkülönböztetését.[7]
