Cochleáris implantátummal úton a színpad felé.

"Itt jön Kókusz a kis sárkány!" - visszhangzik a színpadról.

A második osztályos inkluzív osztály a Siketek Oktatásáért Felelős Szövetségi Intézetben – röviden BIG – a Tűzszikla iskolai ünnepét adja elő szüleik és testvéreik számára: énekelnek és játszanak. A hosszabb elbeszélő részeket két fiú felváltva olvassa fel. A színpadon ott van a hétéves Sofia Weber is, aki a kis sárkányt, Kókuszt alakítja, és ragyogó hangját kölcsönzi neki.

Kókusz, ellentétben sárkánytársaival, nem ügyes a repülésben. „Utálom a sziklát” – panaszkodik, miután megint lezuhan. – „Utálom a Tűzsziklát, és különben is utálok repülni.” Sofia hangszíne meggyőzően adja vissza Kókusz elkeseredését és frusztrációját a nem túl együttérző repüléstanárral szemben. Mégis minden vágya, hogy ott lehessen a Tűzszikla-ünnepen – csakhogy, ha elbukja a repülésvizsgát, egyedüliként tutajon kell majd odautaznia.

Sofia mindössze hét hónaposan kapta meg cochleáris implantátumait. ©Lisa Dorner

"Nem ismertünk más gyereket implantátummal..."

Ahogy Kókusz a történet elején nem tudott repülni – miközben minden társa igen –, úgy Sofia sem hallott élete kezdetén. Az újszülöttkori hallásszűrésnek köszönhetően szülei hamar, közvetlenül a születése után értesültek erről. Számukra azonban a „nem hallani – CI-vel hallani” történet már majdnem hat évvel korábban elkezdődött – Sofia nővérével, Anastasiával.

2013-ban Tatiana és Alexander Weber örömmel köszöntötték első gyermekük, Anastasia születését. Nem sokkal később az orvosok észlelték, hogy az újszülött hallása súlyosan károsodott, és cochleáris implantátumot javasoltak. „Akkoriban nem ismertünk más, implantátummal élő gyereket” – meséli az édesanya. – „Féltünk.” Csak egy családi nyaraláson találkoztak véletlenül egy másik családdal, ahol a gyermek CI-t viselt: „Ekkor már gyorsan megszületett a döntés.”

"Sofiával már mindent tudtunk róla."

Anastasia majdnem kétéves volt, mire végül kétoldali (bilaterális) implantátumot kapott. „Utána rengeteget koncentráltunk az intenzív fejlesztésre. Logopédiára jártunk, és minden egyes nap tanárral dolgoztunk. Nagyon megterhelő volt” – idézi fel Tatiana Weber.

2017 júniusában Sofia húga, Sofia is hallás nélkül született. „Akkorra már tudtuk, mire számítsunk” – emlékszik vissza az édesapa. Sofia hét hónaposan kapta meg a két cochleáris implantátumát. Két héttel később aktiválták az eszközöket – és Sofia hallott. A hallási és beszédfejlődésben mutatkozó kisebb lemaradást gyorsan ledolgozta, ráadásul jóval kevesebb támogatással: „Mire két éves lett – ugyanannyi idősen, mint a nővére az implantációkor –, Sofiánál már egészen jól működött minden.”

A korai beültetés megkönnyíti a hallásfejlődést

A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a cochleáris implantátummal (CI) élő gyermekek az implantáció után gyorsabban fejlődnek hallásban és beszédben, mint az ép hallású gyermekek természetes fejlődési üteme. Néhány hónap–egy-két év alatt gyakran elérik kortársaik szintjét. Minél korábban kapnak ellátást, annál hamarabb tudnak felzárkózni: a később implantált gyermekeknek általában több erőfeszítést igényel a hallás és az értés, és az implantáció után több támogatásra van szükségük.

A Weber család hálás a BIG óvodában kapott támogatásért, amely mindkét lányuk fejlődését segítette. Ma a nagyobbik lány, Anastasia, egy nyolcosztályos gimnázium (AHS) középső tagozatába jár, míg Sofia egy inkluzív általános iskolai osztály tanulója – ahol immár a színpadon áll és énekel.

"Csodálkozunk, hogy a gyerekek mennyire élvezik!"

„Repülj, Kókusz, repülj a Tűzsziklára – neked is menni fog!” Libabőrös a levegő, ahogy a gyerekek bíztatják az éneklő kis sárkányt. Kókusz két legjobb barátja és az új repülőoktató segítségével gyakorolta a repülést. Most pedig van bátorsága megmutatni, hogy ő is képes rá – köszönhetően a hozzáértő támogatásnak.

Az osztályközösség erősítése a színházi projekt egyik fő célja, amelyet Carolyn Harrison és Katharina Dürrer rendszeresen megvalósítanak a második és harmadik évfolyamos osztályaikkal. Emellett fontos a kapcsolódás más osztályokkal is – például amikor a kommunikációs és fejlesztő osztályok készítik a díszleteket. Az előadásnak különleges varázsa van: „Mindig meglepődünk, mennyire élvezik a gyerekek – különösen a szöveg és zene kombinációját.”

Oktatási szempontból egy színházi projektnek számos előnye van: elősegíti az olvasást, az artikulációt és a zenei fejlődést. @Lisa Dorner

A szerepjáték elősegíti az artikulációt és a kommunikációt

Pedagógiai szempontból a projekt rendkívül sokoldalú haszonnal jár: az olvasás és az artikuláció gyakorlása nemcsak a hallássérült gyerekek számára értékes. A zene is sokféleképpen támogatja mind a halló, mind a hallássérült tanulókat – különösen a hallás- és beszédfejlődésben. A különböző szerepek eljátszása, az önkifejezés és a sorrendek memorizálása mind-mind olyan készségek, amelyek ebben a projektben fejlődnek. „A nagy előadás és az utána tartott ünnepség – ez a jutalom” – foglalja össze Harrison gyógypedagógus.

A legtöbb kis szereplőnek ez az első színpadi fellépése. Mindkét pedagógus egybehangzóan állítja: „Az előadás után mindig úgy érezzük, legalább öt centivel magasabbak lettek a gyerekek!”

Dupla Happy End CI-vel

„Sofia nagyon magabiztos” – meséli az édesanyja. „Kiállni közönség elé? – az neki nem probléma.” Nagyobb közönséghez is hozzászokott, mert – akárcsak nővére, Anastasia – gyakran indul ritmikus gimnasztika versenyeken. Ez a sport a tornát és a táncot ötvözi, és nemcsak testkontrollt és egyensúlyt kíván, hanem ritmusérzéket is: minden gyakorlatot az aláfestő zenéhez igazodó ritmusban kell végrehajtani – ami hallás nélkül szinte elképzelhetetlen.

Nyelvileg mindkét testvér előrébb jár sok kortársánál: három nyelven beszélnek. „Nemzetközi család vagyunk. A két lány első nyelve az orosz volt” – magyarázza az édesanya. „Az apjuk révén németül is tudnak. A barátainkkal gyakran angolul beszélünk – mindketten jól megértik.” „A mindennapokban már nem lehet különbséget tenni a kettő között. Ugyanazon a szinten vannak nyelvben és szókincsben” – teszi hozzá Alexander Weber, összevetve lányai hallási képességeit. „Sofiánál egyszerűen azt érzi az ember, mintha hallóként született volna.”

A viharos taps jutalmazza a fiatal előadókat, amikor az utolsó dal után meghajolnak. Ezután Sofia a többiekkel együtt az öltözőbe siet, majd csatlakozik a szüleihez. Visszatekintve azt mondja, a színpadon „jó” érzése volt – „egy kicsit izgultam” – teszi hozzá. „Imád énekelni, és színiiskolába is szívesen járna” – mosolyog az édesanya. Az édesapa így egészíti ki: „Most kipróbálhatta, és tetszett neki.” Ki tudja: talán egyszer Sofia képviseli majd Ausztriát az Eurovíziós Dalfesztiválon.