Prof. Christoph Arnoldner a hallásvesztés génterápiájáról és az AC102 gyógyszerről

Prof. Dr. Christoph Arnoldner, a Bécsi Christian Doppler Belsőfül-kutatólaboratórium alapítója és vezetője, 2025. május 1. óta irányítja a Bécsi Egyetemi Fül-orr-gégészeti Klinikát (HNO Universitätsklinik Wien). ©MedUni Wien / feelimage

Prof. Dr. Christoph Arnoldner, a nemzetközi tapasztalattal rendelkező fülgyógyász és koponyaalapi sebész, sok CI-felhasználó számára ismert cochleáris implantációs szakértőként és sebészként. 2022 óta vezeti a Bécsben működő, általa alapított Christian Doppler Belsőfül-kutatólabort, ahol csapatával hallászavarok kezelésére szolgáló hatóanyagokat vizsgálnak.

Az ott, valamint más kutatóközpontokban fejlesztett új terápiás megközelítések alapjaiban változtathatják meg a hallászavarok kezelését, és a jövőben számos érintett számára kínálhatnak új lehetőségeket. Ugyanakkor lássuk be: a klinikai vizsgálatokon kívül ezek a terápiák jelenleg még nem elérhetők azok számára, akik most küzdenek hallásvesztéssel. A jól bevált cochleáris implantátumok (röviden: CI-k) ezért továbbra is fontos kezelési lehetőséget jelentenek a jövőben is. Prof. Arnoldner a beszélgetésben arról beszél, milyen változások várhatók a jövőben. 2024 májusa óta ő a Bécsi Egyetemi Fül-orr-gégészeti Klinika új vezető főorvosa.

„Nagyon örülök, hogy egy olyan klinika vezetését vehetem át, ahol a betegek számára széles körű és a legmodernebb ellátást tudjuk biztosítani. Nálunk komplex daganatsebészeti beavatkozásokat éppúgy végzünk, mint esztétikai műtéteket vagy cochleáris implantációt hallásvesztés esetén. Gyermekeket ugyanazzal a gondossággal operálunk, mint idős betegeket.

Az egyetemi klinika másik fontos feladata az orvosképzés és a továbbképzés. Ez magában foglalja a nemzetközileg akkreditált, egy- vagy kétéves klinikai ösztöndíjprogramokat Kanadában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Angliában vezető intézményeknél. Az így megszerzett tudás célja, hogy a lehető legjobb betegellátásban hasznosuljon.

Számomra különösen fontos a kutatás támogatása – főként azokban a területekben, amelyek még nem kapták meg a kellő figyelmet és elismerést. Más klinikákkal együttműködve igyekszünk a kutatási tevékenységet erősíteni. Saját kutatásaim középpontjában a hallás áll: célunk, hogy új hatóanyagok, új implantátumok vagy génterápiás megoldások segítségével helyreállítsuk a hallást.”

A Bécsi Kutatási Társaság, amely a tudomány és az üzleti szféra együttműködését támogatja, Christian Dopplerről, az osztrák fizikusról és matematikusról kapta a nevét. ©Adobe Stock

MK-B: Mi is pontosan a Bécsi Fül-orr-gégészeti Klinika?

„Mi vagyunk a világ legrégebbi fül-orr-gégészeti klinikája. Bécshez kötődik Adam Politzer neve is – a 19. és 20. század fordulójának egyik legjelentősebb fül-orr-gégészéé –, valamint itt használták először a többcsatornás cochleáris implantátumot, amellyel valóban helyreállítható a hallás érzékszerve. De természetesen nem élhetünk csak a múltból: ma már a világ legjobb klinikái közé tartozunk a fül-, orr- és gégészet minden területén – nemcsak a betegellátásban, hanem egyre inkább a kutatásban is.”

MK-B: A transzlációs kutatás – vagyis az az átmenet, amely a tudományos eredményeket a gyakorlati orvoslásba ülteti át – az Ön kutatólaborjának egyik központi célja.

„Ez a mi erősségünk kutató orvosként. A fül-orr-gégészet nem tartozik a központi szakterületek közé, és nagyon finom, érzékeny struktúrákkal foglalkozik. Sok folyamatot – például a hallászavarokat, a fülzúgást, a szaglásvesztést vagy az allergiákat – még mindig nem értünk meg kielégítően.

Klinikusként pontosan tudjuk, hol van a probléma, és ezt célzottan vizsgáljuk a kutatásban, hogy az eredményeket a lehető leghamarabb a klinikai gyakorlatba ültethessük át.

A világon körülbelül 1,5 milliárd ember szenved valamilyen hallászavarban – nagyjából ugyanannyian, mint ahányan magas vérnyomásban. Magas vérnyomásra több mint 500 különböző gyógyszer létezik, de egyetlen jóváhagyott gyógyszer sincs, amely helyre tudná állítani a hallást. Ez rendkívül frusztráló, amikor egy hirtelen hallásvesztéssel vagy fülzúgással érkező betegnek azt kell mondanunk: „Valójában nem tudjuk pontosan, mi történik most a belső fülében.”

Mi jobban szeretnénk megérteni, mi zajlik a belső fülben hallásvesztés esetén, és új gyógyszereket akarunk találni, hogy valódi segítséget nyújthassunk a betegeinknek!”

MK-B: Ön és csapata az AC102 hatóanyagot vizsgálja, amely új reményt adhat a hirtelen kialakuló hallásvesztés esetén.

„Jelenleg nagy dózisú kortizont adunk a betegeknek hirtelen hallásvesztés vagy fülzúgás esetén – de be kell látnunk, hogy az eredmények gyakran csak mérsékeltek. Közel tíz évvel ezelőtt egy kis német gyógyszercég, a Charité egyetemből kivált spin-off vállalat keresett meg minket. Arra kértek, hogy vizsgáljuk meg az új hatóanyagukat, a rejtélyesen hangzó AC102-t – (angolul ejtve: „é-szí-van-ó-tú”). Az AC az „AudioCure” nevet viselő céget jelöli, amely a hatóanyag mögött áll.

Az elmúlt években ezt a hatóanyagot a Petri-csészéből kiindulva, állatkísérleteken keresztül egészen a 2. fázisú klinikai vizsgálatig juttattuk el. Ez azt jelenti, hogy az anyagot jelenleg egy nagyszabású, több központban zajló nemzetközi klinikai vizsgálatban tesztelik akut hirtelen hallásvesztésben szenvedő betegeken Európa-szerte. Reméljük, hogy ez a gyógyszer hosszú távon valóban megváltoztathatja a hallásvesztés kezelésének lehetőségeit.”

GG: Akkor miért adtak kortizont az orvosok?

„Eddig pontosan nem tudtuk, mi zajlik a belső fülben hirtelen hallásvesztés esetén, és ez az egyik olyan téma, amelyet laboratóriumunkban alaposabban szeretnénk megérteni. Úgy gondoljuk azonban, hogy a belső fülben kialakuló gyulladás legalább néhány betegnél kiváltó oka lehet a hallásvesztésnek – és itt jön képbe a kortizon.

A kortizon végső soron a szervezetben természetesen is előforduló hormon, amely rendkívül hatékony a gyulladás csökkentésében, azonban az idegsejtekre és idegrostok­ra nincs jótékony hatása.”

MK-B: Miben különbözik az új megközelítés?

„Az AC102 nemcsak gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, hanem valóban védi is az idegsejteket. A hallásvesztés szorosan összefügg azzal, hogy a fülben található mintegy 13 000 mikrométer nagyságú érzékelősejt – ha egyszer megsérül – már nem képes újranőni. Az AC102 segítségével megvédhetjük ezeket az érzékelősejteket, különösen a szőrsejt és az idegrost közötti átmeneti kapcsolatot. Ez hatással van a hallásvesztés folyamatára és a regenerációra is.”

GG: A már meglévő CI-használók vagy a hosszú ideje kezeletlen, siket betegek esetében várható, hogy az AC102 visszaadja a hallást?

„Így van! Ha az AC102-t időben adjuk be, a hallás regenerálódhat, mivel a vizsgálatok során nagyon kedvező hatást figyeltek meg az idegsejtekre. Ezenfelül az AC102 sokkal hatékonyabban védi a megmaradt hallást, mint a jelenleg alkalmazott kortizon, különösen cochleáris implantáció esetén – ez pedig döntő előnyt jelenthet a betegek számára.”

MK-B: Hogyan segít az AC102 megőrizni a megmaradt hallást?

„Cochleáris implantátumot (CI) olyan betegeknek ültetünk be, akiknél a hallókészülék már nem segít. Az utóbbi években azonban bebizonyosodott, hogy a CI azoknál a betegeknél is hatékony, akiknek még van valamennyi megmaradt hallásuk. Ezt a megmaradt hallást szeretnénk megőrizni, mert a megtartott természetes hallás és a cochleáris implantátum együtt jobb eredményt ad, mint az implantátum önmagában.

A cochleáris implantáció során elektródahordozót vezetünk be a csigába (cochleába). Ezzel megnyitjuk a belső fül „szent” terét – ez normális esetben süketséget okozna. Ezért olyan technikákon dolgozunk, amelyek segítenek megőrizni a meglévő hallást. Ide tartoznak a finom, atraumatikus sebészeti eljárások – például a csiga különösen óvatos megnyitása, a nem roncsoló elektródák behelyezése, valamint a belső fül szerkezetét védő anyagok alkalmazása.

Itt lép képbe az AC102: amikor egy idegen testet – például elektródát – helyezünk a belső fülbe, az elkerülhetetlenül gyulladást vált ki. Az AC102 lelassítja ezt a gyulladásos folyamatot, és megvédi a belső fül szőrsejtjei és az idegrostok közötti kapcsolatokat. Jelenleg a 2. fázisú klinikai vizsgálat zajlik hirtelen hallásvesztésben szenvedő betegekkel. Ha ezek az eredmények kedvezőek, a 3. fázis következik, és a hatóanyagot más javallatokra is értékelni fogják – például a megmaradt hallás védelmére cochleáris implantáció során.”

Bécs – a gyógyítás, a kutatás és az innováció hagyományos városa, ahol ezek a területek évszázadok óta találkoznak és hatnak egymásra. ©Adobe Stock

MK-B: Az elmúlt év óta egyre több kutatás jelenik meg, amelyek szerint a génterápia is ígéretes megközelítés lehet a hallásvesztés kezelésében.

„Egészen a közelmúltig a hirtelen hallásvesztéssel küzdő betegeknél – a hallásvizsgálatok mellett – csak képalkotó eljárásokat alkalmaztunk. A genetikai hátteret pedig csak kivételes esetekben vizsgáltuk. Ma azonban a genetikai háttér elemzése már a standard vizsgálatok közé tartozik, és éppen most dolgozunk azon, hogy ezt teljeskörűen bevezessük, hiszen a genetikai tényezők nagyon fontos szerepet játszanak. A hallásvesztés nem egyforma mindenkinél.

Konkrétan: az első, otoferlin-génhez kötött siketségben szenvedő gyermekek – ez egy különleges, veleszületett hallászavar – génterápiás kezelést kaptak, és ma már hallanak. Jelenleg több mint 200 ismert genetikai eredetű siketségtípus létezik. Az otoferlin-süketség ezek egyike; világszerte körülbelül 200 000 embert érint, ezért ritka betegségnek számít. De ennek a betegcsoportnak most végre van reménye.

Az otoferlin-süketségben szenvedő gyermekeknek normális a belső fülük, normálisak a szőrsejtjeik, de ezekből hiányzik egyetlen fehérje: az otoferlin. Ez a fehérje felelős azért, hogy felszabaduljanak azok a neurotranszmitterek, amelyek nélkül nem jön létre hallás. Az új génterápia ezt a hiányzó genetikai információt juttatja be a belső fül szőrsejtjeibe – így újra felszabadul az ingerületátvivő anyag, és a gyermekek valóban hallanak – még cochleáris implantátum nélkül is.”

MK-B: Hol látja a legnagyobb potenciált a hallászavarok kezelésében: implantátumokban, orvosi terápiában vagy genetikai módosításokban?

„A jövő valószínűleg a különböző megoldások kombinációja lesz. A cochleáris implantátumokra továbbra is szükségünk lesz, hogy segítsünk a sok érintett betegnek. Ugyanakkor lesznek olyan genetikailag meghatározott hallásvesztéstípusok, ahol a génterápia döntő szerepet fog játszani. Emellett megjelenik egy új kombinált megközelítés is, amelyben a belső fül idegsejtjeire ható génterápia segítségével a CI-használók még jobb hallási eredményeket érhetnek el az implantátumukkal.”