Munkavégzés a BONEBRIDGE implantátummal

“Szívesen beszélek róla az embereknek” – Natalie Faist mindig szívesen veszi, ha valaki a BONEBRIDGE csontvezetéses implantátuma felől érdeklődik. Óvodapedagógusként rendkívül érzékenyen érintik a csoportjába járó óvodások hallásproblémái, hiszen egyik fülére ő is halláskárosult és kamaszkora óta hallásjavító implantátummal él.

Experience with BONEBRIDGE

A Hollenegg óvoda csoportjában a gyerekek a délelőtti foglalkozáson vesznek részt, körben ülnek. Egy szőke, copfos kislány ül a kör közepén, csukott szemmel. A csöndben egyszer csak egy halk “bip-bip” hang hallatszik a kör valamely pontjáról. Nathalie Faist és kolléganője a helyi óvoda kis óvodásaival egy hangfelismerő játékot játszik. A szőke copfos kislánynak becsukott szemmel kell meghatároznia melyik irányból csipog a “kismadár”.

“A kis gombom segítsége nélkül számomra gondot jelentene egy ilyen jellegű feladat megoldása” – ismeri be a 26 éves óvónő, aki implantátuma hangprocesszorára “gombként” utal. Natalie hallójárat-szűkülettel született: a jobb oldali fülkagylója sokkal kisebb, mint a bal. Jobb oldalon a középfül hallócsontocskái szintén aprók és a külső fülcsatorna sem fejlődött ki. Mindennek eredményeként Nathalie hallása a jobb fülére csupán 20-25%-os – más szóval, egyoldali hallásvesztéssel él, amit nagyon nehéz hagyományos hallókészülékekkel ellensúlyozni.

Hallást segítő megoldás – fiataloknak is

A hallójárat szűkülete miatt Nathalie nehezen észlelte a hangokat és nem értette a jobb oldalán zajló beszélgetéseket sem. “Mindig úgy helyezkedtem el, hogy a beszélgetőtársam a bal oldalamon legyen.” Emellett gondot jelentett számára a beszélgetések megértése zajos környzetben – ezért például az iskolában mindig az első padsorban ült.

“Az akkori kezelőorvosom annyit mondott nekem: Ezen nem lehet segíteni” – meséli vállvonogatva. Nathalie viszont el sem tudta volna képzelni, hogy hagyományos hallókészüléket viseljen. Ezt meg is indokolja: “Számomra egy hallókészülék egyáltalán nem illett egy tinihez. A gombommal azonban teljesen más a helyzet.”

“Gombját” 10 évvel ezelőtt kapta meg. Ekkor történt, hogy a 16 éves lány először látogatott el szüleivel Dr. Alexander Gotschuli deutschlandsbergi fül-orr-gégészeti szakrendelőjébe. Az orvos azonnal felismerte a problémát és a csontvezetéses hallássegítő implantátumot javasolta.

“Augusztusban ünnepeltem halló életem évfordulóját”

A BONEBRIDGE készüléket viselő Nathalie élesen emlékszik arra, mikor a családja az Innsbruck Egyetemi Kórházba látogatott, ahol már az első pillanattól “szeretettel üdvözölték” őket. “Sok dolgunk volt” – így emlékezik vissza szülei gyors döntésére. Akkoriban nem volt különösebb kifogása a beavatkozás ellen és manapság kifejezetten elégedett vele. “Számomra az egy nagyon fontos döntés volt és jól döntöttem. A BONEBRIDGE készülékkel egészen másképp hallok. Ma már el sem tudom képzelni, hogyan hallanék nélküle.” Sokkal jobban hall, a hallás nem okoz számára feszültséget és saját kiejtését is jobban érti.

Kezdetben egy Amadé külső hangprocesszort használt és az az eszköz leginkább egy gombra emlékeztette. Nathalie eleinte a haja alá rejtette el a készüléket, csakúgy, mint szokatlanul kis méretű fülkagylóját. “Most már egyáltalán nem zavar. Hozzám tartozik.” Hangprocesszorát ma már csak ritkán veszi le, ha egyedül van otthon. Ilyenkor a jobb oldal hirtelen túl csendessé válik: “Azonnal érzem a különbséget.”

A BONEBRIDGE biztonságot jelenet a helyi közösségben

Nathalie az élén közösségi élettel büszkélkedő Schilcherland borvidéken nőtt fel. A kereskedővárosban több, mint 30 szervezet működik, beleértve a tűzoltóságot, valamint számos kórust és zenekart.

Nathalie Faist már egészen kis korától aktívan részt vett a közösség életében: nyolcévesen kezdett el fuvolázni és kamaszkora óta zenél a helyi zenekarban. Rengeteg templomi eseményen és fesztiválon vettek részt: “Felvonulunk a zenekarral és a BONEBRIDGE készülékem nélkül nem tudnám ilyen jól észlelni a hangokat, és a zenélésben sem lennék ennyire magabiztos.”

Először az implantátummal észlelt zenei élmény teljesen szokatlan volt a fiatal lány számára. Sőt, egy erős hangzású fúvószenekar tagjaként néha kényelmetlenül hangossá vált. “Három különböző hallássegítő programot kaptam. Ezek közül az egyik egy kifejezetten halk program volt, amit a próbákra használtam, így a zene épp annyira volt hangos, hogy el tudjam viselni.” Manapság erre már nem feltétlenül van szükség: “Elérkeztem arra a pontra, amikor elfelejtettem programot váltani.”

“A BONEBRIDGE nélkül nem dolgozhatnék óvónőként”

Nathalie BONEBRIDGE készülékét ébredéstől lefekvésig viseli. A processzort csak akkor teszi le, ha úszni megy vagy ha lepihen a kanapén. “A gombom nélkül egész biztos nem indulhatnék el az óvodába!” Elmeséli, hogy minden alkalommal, mikor elemet cserél a készülékben, bebizonyosodik milyen fontos szerepet játszik hallássegítő implantátuma a gyerekekkel végzett munkájában. “Imádom a munkám, viszont kétségtelen, hogy rengeteg kihívást rejt. A BONEBRIDGE, illetve a megfelelő kétoldali hallás nélkül nagyon, nagyon megterhelő lenne.”

14 éves korában, mikor pályát választott és megkezdte ilyen irányú tanulmányait, nem vette figyelembe korlátozott hallását. “A BONEBRIDGE nélkül minden sokkal nehezebb lett volna” – emlékszik vissza mosolyogva. Implantátum nélkül rengeteg kihívással kellett volna megbirkóznia. Még egy olyan egyszerűnek tűnő feladat is nehézséget jelentene, mint a hangirány meghatározását célzó játék.

Az óvónőt különösen érzékenyen érinti, ha valamelyik tanítványa nehézségekbe ütközik a hangok észlelése vagy bizonyos hangra jellemző tulajdonságok meghatározás során. Egyik kis óvodása szintén hallókészüléket használ. “Jelenleg mindenben hozzám fordul, mert én pontosan értem milyen nehézségei vannak.”