A korona világjárvány mindannyiunkat nehézségek elé állította: munka, iskola, közösségi élet – hetekig csak a távolból tudtunk kapcsolatot tartani egymással. De milyen is az élet hallókészülékkel, ha távolságot kell tartani?

Carmen Kronawettleitner

A fiatalokat és az időseket egyaránt megviselték a koronavírus miatt kialakult életkörülmények. A hivatalosan SARS-CoV-2 vagy Covid-19 néven ismert vírus nemcsak a mindennapi életünket, hanem a kommunikációt is megváltoztatta. A távolságtartás az élet számos területén annyit jelent, hogy a látásunkra és a hallásunkra kell hagyatkoznunk. Az Internet kínálta lehetőségek közül választhatjuk a videokonferenciát, esetleg a telefonos megbeszéléseket, a „való” életben pedig arcunkat maszk fedi. Ez a helyzet sokak számára, különösen, ha halláskárosodástól szenvednek, a legkevésbé sem ideális.

Kant megfigyelése saját tapasztalatból

Családi események, jógaórák, zenei foglalkozások: a munkához és a tanuláshoz hasonlóan a szabadidős tevékenységek elsődleges tere is az internet lett. A Zoom, a Skype és a hasonló online platformok március óta hatalmas forgalmat bonyolítottak le, hiszen népszerű virtuális találkozóhelyekké váltak. Azonban az agyonmagasztalt technológia nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Így az úgynevezett „korona időszakban” még azok is, akiknek semmi gondjuk sincs a hallásukkal érzékelik mennyire fontos a jó hallás.
Képzeljük el a következő helyzetet: egy online születésnapi bulit szervezünk. Végre találkozhatunk az egész családdal, még ha csak virtuálisan is. Az internetes ünnepléseket még nagyobb várakozás előzi meg. Elkezdődik a buli. De aztán az ünnepelt rádöbben, a technológia milyen kihívások elé állítja – „Én bent vagyok! Látlak! De nem hallak!” Miután néhány próbálkozás után sem sikerül a PC vagy mobil eszköz hangját beállítani, az ünnepelt feladja és a technológiai megoldásokban csalódva, halkan integetve kilép a virtuális buliból. Ilyen egy elrontott, lehangolt szülinapi buli a koronavírus idején.

És most képzeljük el ugyanezt a jelenetet. Csakhogy most az ünnepelt mást tapasztal: „Bent vagyok! Hallak, de nem látlak!” Néhányszor megpróbálják helyreállítani a kamera funkciót, de aztán az est sztárja megvonja a vállát és így szól: „A kamerám nem működik, de sebaj! Úgyis elég kócos vagyok. Az a lényeg, hogy halljuk egymást.” Egy órányi beszélgetést követően, miután a boldog szülinapot is elénekelték párszor, a társaság tagjai elbúcsúznak egymástól. Örülnek, hogy ismét hallhatták egymás hangját.

Kant híres mondása – „Ha nem látunk, az a dolgoktól választ el bennünket. Ha nem hallunk, az az emberektől.” – így válik tapasztalattá a halló emberek számára is.

A szájról olvasás előnye

A 13 éves Melanie saját tapasztalatból tudja milyen, ha a nem hallani a hangokat. Az alsó-ausztriai Waldviertel információs technológiát és média tanulmányokat oktató iskolájának 4. osztályos diákja. A tananyagok laptopon keresztül kapják meg. Március közepe óta az órákat online, a MS Teams platformjain keresztül tartják. Előfordult, hogy az online óra közben hirtelen elment a hang és a tanárt hallani nem lehetett, csak látni. Melanienak így sem okozott gondot megérteni az anyagot. 10 hónapos kora óta két cochleáris implantátumot visel és tökéletesen olvas szájról. Annyira jól, hogy az osztálytársainak is el tudta mondani, miről szólt az óra.

“Először elég nehéznek tartottam, hogy otthonról kell tanulni. Ez főleg a rengeteg feladat miatt volt, amit a tanárainktól kaptunk” – meséli Melanie. Az online órákon egy Bluetooth hurkot használ, ami a laptop audiojeleit közvetlenül az audioprocesszorokba küldi. “Így jobban értem miről beszél a tanár.” Idővel Melanie észrevette, hogy a MS Teamset használó oktatási módszer egyre egyszerűbb számára, még akkor is, ha sokat beszéltek. “A videón látom a száj mozgását és ez segít a hallásban.”

Sophie, aki Bécs közelében egy angol nyelven oktató nemzetközi iskola 6. osztályos, felső tagozatos diákja, szintén a technológia és az emberi támogatás együttesére támaszkodik. A 16 éves lány szintén kétoldali cochleáris implantátummal él kisgyerek korától. Tanárai, különösen az osztályfőnöke, tanácsokkal segítik. Sophie elismerően beszél osztályfőnökéről. “Az osztályfőnököm a tantárgyához kapcsolódó minden oktató videót felirattal látott el. Azt is megmutatta, hogy videómegbeszélések közben hogyan láthatom a feliratozást.” Így folytatja: “Általában mikor beszélgetek valakivel, a szájáról olvasok. Viszont a videómegbeszélések alatt gyakran elmosódik a kép, így ez itt nem segít. Úgyhogy a videókonferencia közben anyukám néha ott ül mellettem. Ha valamit nem értek, utána vagy ő, vagy az osztálytársaim elmagyarázzák.” – meséli Sophie, aki hálás a családja, tanárai és osztálytársai segítségéért.

Támogató Technológia és Jó Hangminőség

A halláskárosultak elé tornyosuló akadályok ledöntésében olyan kényelmi funkciók segítenek, mint a videómegbeszélések automatikus feliratozása és a szöveg leiratának elkészítése. A megbeszéléseket rögzítésére is lehetőség nyílik, így később ismét megtekinthetők. Mindezek megkönnyítik a halláskárosultak életét, hiszen a tiszta hang egyenlőre még fejlett virtuális világunkban is csak álom.

Geoff Ball, műszak szakértő, a Vibrant Soundbridge feltalálója szintén úgy gondolja, hogy a támogató funkciók mellett rendkívül fontos a jó minőségű mikrofon használata. Ő is két implantátumot és technikai kiegészítőket használ munkája során, ahol a személyes megbeszélések tere a virtuális világ lett. “A jó hangminőség soha nem volt még ennyire fontos, főleg most, hogy ennyien dolgoznak otthonról.”

Maszkok & Távolság

A virtuális világ kihívásain kívül, a Covid-19 járvány idejében egyéb akadályok is gátolják mind a hallók, mind a halláskárosultak megszokott életét: a közösségi távolságtartás és a maszk viselése. Gondoljuk csak el, ha a legalább egy méteres távolság, valamint a szájat és az orrot takaró maszk a jó hallással rendelkezőknek is kellemetlenségek okoznak, milyen jelentős akadályoztatást jelentenek a hallásproblémával küzdőknek. A beszélgetőpartner szája, ami legtöbbször támpontként szolgál a CI-t használók számára, teljesen eltűnik a maszk mögött. Csak a másik szeméből lehet kiolvasni vajon milyen hangulatban van. Ez csupán kevéske segítség a CI-t használó Geoff számára. “Az évek során az implantátumok rengeteget segítettek nekem. Mindig jól értettem a bolti eladókat, de az előírt távolságtartással és a maszkkal nem csak halkabban hallom a hangokat, de sokkal tompábban és kevésbé tisztán is. Ezen kívül, 50 év alatt megszoktam, ahhoz, hogy megértsem a beszélgetőpartneremet, közelebb kell helyezkednem hozzá. Ez a legnagyobb hátrányom, hiszen úgy nem tudom betartani a minimális távolságot” – magyarázza mosolyogva Geoff. „Nem is gondolnánk, hogy másfél méter milyen sokat jelent a beszéd megértésben” – folytatja komolyan. Geoff a nehézségek ellenére is örül implantátumainak, hiszen nélkülük csupán a gesztusokra, a mimikára és a szemek kifejezésére hagyatkozhatna a kommunikáció során.

A tini Melanie és Sophie hasonlóan látják a helyzetet. Nekik is jobban oda kell figyelniük, hogy a maszkot viselők beszédét megértsék. A bécsi BIG oktatási központban – német nevén Bundesinstitut für Gehörlosenbildung – [Federal Institute for Education of the Deaf], ahol siket, halláskárosult és halló gyerekek együtt tanulnak, egy áthidaló megoldással álltak elő. Ha a személyes tanítás ismét megkezdődik, a tanárok és a diákok a BIG-ben készített, átlátszó maszkokat kapnak. Így az arc látható marad.

Ezeket az ellenzőszerű maszkokat egyre gyakrabban használják orvosi rendelőkben, gyógyszertárakban és más foglalkozási területeken, ahol halláskárosultakkal találkoznak. Sőt még a sarki pékségben is. Ez még azoknak is jól jöhet, akinek nem kell hallókészüléket használniuk, hiszen többé-kevésbé tudatosan mindenki hagyatkozik a száj mozgására.

Különleges Helyzet az Idős Otthonokban

Van egy terület, ahol a koronavírus különösen komoly következményekkel járhat: az idősek otthona és a betegápolási intézmények. Mivel ezekben az intézményekben elsősorban magas kockázatú korcsoport él, a látogatási tilalmat korán bevezették. Ezzel pedig erősen lekorlátozták a lakók kapcsolattartását a külvilággal a telefonbeszélgetésekre. Csak néhányuk jártas annyira a technika világában, hogy a tabletet, az okostelefont stb. használni tudja és rokonaival videóchaten is érintkezik.

Viszont nem csak a technikai újítások okoznak gondot ennek a korosztálynak, hanem gyakran a komolyabb hallásproblémák is. Az idősek otthonának elzárt világában, ahol a közösségi távolságtartást az intézményen belül is kötelezővé tették, ez a kettős korátázás gyakran elszigetelődéshez vezetett. Az idősek hirtelen már vehettek részt olyan közös tevékenységekben, mint a főzés, a memória gyakorlatok vagy akár egy vásár meglátogatása és napjaikat szobáikban, elszigetelten kellett tölteniük. A legjobb esetben szórakozási lehetőségként a rádió vagy tévé jöhetett szóba. Az ápolók igyekeztek gondoskodni az idős lakókról, de a hallókészülék gyakran elfeledve, a fiók mélyen maradt.

Karl úr, egy bécsi idősek otthonának 77 éves lakója már több, mit 10 éve használ cochleáris implantátumot. Örül, hogy „kis fülelője” mindig vele van. A CI-nek köszönhetően egy bizonyos mértékig képes telefonálni és bár nem ugyanabban a helységben tartózkodnak, de legalább a másik szobába át tud szólni társainak vagy az ápolóknak. A szociális elszigetelődés veszélyét így tudta hárítani a korona ideje alatt. Amint ismét engedélyezték, Karl úr lánya érkezett látogatóba. Annyira örült a viszontlátásnak, hogy audioprocesszorát egész egyszerűen a szobájában felejtette. Hamar kiderült, hogy hiába van nagy gyakorlata a szájról olvasásban, az implantátummal sokkal egyszerűbb beszélgetni, ezért gyorsan visszament szobájába, hogy teljesen át tudja adni magát a beszélgetés örömének. “Bár egyedül voltam, a CI-nak köszönhetően nem voltam túl magányos” – mesélte lányának. Már alig várja a következő látogatást. Akkor nem fog elfeledkezni audioprocesszoráról sem és már kezdettől jobban fog hallani, akár távolabbról is.