Hogyan készíthetjük fel szülőként gyermekünket a cochleáris implantátum beültetésére?

Egy gyermek CI-készülékének beültetését megelőző időszakban a szülőknek rengeteg mindennek utána kell néznie és gyermeküket sok vizsgálatra kísérik el. A szülőknek egy olyan helyzetben kell a gyerek helyett kell dönteniük, ami az egész család számára kihívásokat jelent. Az állapot diagnosztizálása és feldolgozása során az érzelmek fontos szerepet játszanak: Mi fog történni?

Mit tehetünk?

Fontos, hogy leginkább a gyerekre figyeljünk: a beültetés és a készülék megszokása előtt, alatt és után rengeteg meghatározó élmény és tapasztalat éri a gyereket. Ebben változásokkal teli időszakban szülőként megfelelő támogatást nyújthatunk gyermekünknek.

Szokások megtartása a felkészülési időszakban

Sok gyermek még nagyon kicsi - általában még nem tölti be az egyéves kort sem - amikor megkapja hallóimplantátumát. Ebben a korban nyelvi megoldásokat még nem alkalmazhatunk a felkészítés során. Éppen ezért a gyerekeket ebben az időszakban leginkább közvetlen családtagjaik támogathatják.

Ebben a korban a gyerekeknek nagy biztonságot nyújtanak a megszokott tevékenységek és szokások. Rendkívül fontos, hogy stabilitást tudjunk biztosítani. A beültetést megelőzően ne tervezzünk változásokat a gyermek mindennapi életében: például ne ekkor próbáljuk meg leszoktatni a cumiról vagy átszoktatni saját ágyába.

A műtéttel kapcsolatos sok aggályt előre tisztázhatunk, ha ezeket megbeszéljük az orvossal. Javasoljuk, hogy egy mobil eszközön készítsenek egy listát a felmerülő kérdésekből: egy papírt könnyebben elfelejtünk vagy elveszítünk. A folyamat teljes ismerete megnyugtatja a szülőket.

Megnyugtató tevékenységek az ismeretlen környezetben

A gyerekeket a szülők ismerik a legjobban és ők tudják, mi jelent megnyugvást gyermekük számára. Egyes gyerekeket az nyugtatja meg, ha ölbe veszik, mások a cumit vagy édesanyjuk közelségét igénylik. Éneklés, ringatás, simogatás, fel-alá járkálás, a kedvenc plüss ölelése mind-mind részei lehetnek a gyermek szokásainak és segíthetnek az érzelmi élmények feldolgozásában. Egy új környezetben a megszokott illatok is megnyugvást hozhatnak. A gyerek saját pizsamája, takarója, kedvenc plüssállata, anyukája sálja vagy bármi hasonló a megszokott környezet emlékeit idézi és segít megnyugtatni a kisgyereket.

Érdemes bevinni a kórházba egy-két kedvenc játékot vagy mesekönyvet, amivel a gyerek szívesen játszik és hozzátartozik a napi rutinhoz. A kedvenc játékok biztonságot sugallnak és segítenek elterelni a gyerek figyelmét. Vannak gyerekek, akik szüleik közelségét igénylik, szívesen bekuckóznak egy könyvvel, míg másoknak inkább aktív játékra van szükségük.

Egyes szülők szívesen vesznek új játékot, ezzel próbálják élménnyé varázsolni a kórházi tartózkodást. A gyerek az új játékot "ajándéknak" tekinti. Az ajándék kiválasztásakor vegyük figyelembe a gyerek érdeklődési körét és hogy mit szeret. A kisgyerekek különösen kedvelik a motoros tevékenységet ösztönző játékokat, például amiben dobálhatnak, mozoghatnak. Minél egyszerűbb és rugalmasabban változatos a játék, a gyerekek annál kreatívabban vesznek részt a tevékenységben. A kórházi tartózkodás alatt sok egyszerűen kivitelezhető játékot játszhatunk. Például a építhetünk tornyot különböző formákból és figurákból, majd ezt lerombolhatjuk, játszhatunk "pakolós" játékokat, keresős játékokat. Ezekhez kiválóak a különböző műanyag és fa játékok.

Sebkezelés

A szülők több megoldást választhatnak arra, hogy gyermeküket felkészítsék a készülék viselésére. Sokan még a műtét előtt elviszik a gyereket fodrászhoz és levágatják a haját. Mások megbeszélik a sebésszel, hogy közvetlenül a műtét előtt az adott helyen borotválják le a hajat. Ez egyénenként változó és a klinikán az egészségügyi csapat alkalmazkodik. Ne feledje, hogy a műtétet követő néhány napban a gyerek nem moshat hajat,

pár napig egy fejpántot és kötést is viselnie kell. Ez védi a sebet és a varratot. A szülők feladata biztosítani, hogy a fejpántot a gyerek semmiképp nem vegye le. A szülők visszajelzései szerint a fejpánt stabil és a gyerekek viszonylag hamar megszokják. Néhány nap elteltével az orvos ellenőrzi a varratot és ezt követően már csak egy fül mögötti sebtapasz takarja a sebet. A legtöbb gyereket ekkor már hazaengedik a kórházból. Amikor a seb begyógyul, a sebtapasz magától leválik. Mindenképpen beszélje meg a kórházban, hogyan kezelheti higiénikusan a seb környékét otthoni környezetben.

Közös élmények

Készítsen képeket a kórházi tartózkodásról és az azt követő időszakról. Idősebb gyerekekkel meg lehet beszélni az átélt élményeket. Segítsen neki a tapasztalak megfogalmazásában. A cochleáris implantátum beültetése egy életre szóló döntés: Egész biztos, hogy később gyermekét érdekelni fogja, mi történt életének ennek a fontos időszakában, amikor a hallás "elkezdődött".

Legyen magabiztos a döntést illetően! Pozitív hozzáállása gyermekének biztonságot és önbizalmat ad a hallás elsajátításával kapcsolatban. A gyerekek tudják, mi történik körülöttük és átérzik szüleik érzelmi állapotát. Gyermeke átveszi a pozitív hozzáállást és hangulatot, ezzel támogathatja a hallás elsajátítása során.

Néhány nap múlva ellenőrző vizsgálaton kell részt venni a kórházban. Ekkor az orvos megvizsgálja a sebet. A varratok felszívódnak, így azokat nem kell eltávolítani. A kezelőorvos mindenről részletes tájékoztatást fog nyújtani.

Egy izgalmas időszak kezdete

A műtét után néhány héttel aktiválják a cochleáris implantátum külső részét: sor kerül az "első beállításra". Ez egy izgalmas és érzelmileg meghatározó esemény a szülők számára. A cochleáris implantátum aktiválására fokozatosan kerül sor. Erre azért van szükség, mert gyermekének el kell sajátítania a hallást.

A gyerekek nem egyformán reagálnak és ez nagyban függ előfeltételektől: Korábban már volt része a hallás élményében? Hogyan képes megbirkózni új szövegértési ismereteivel? Mindenesetre az első beállítás egy fejlődési folyamat első állomása és a gyermek úgynevezett hallási korszakának kezdete. Az egész családra egy izgalmas időszak vár!