Hogyan utazzunk távoli országokba cochleáris implantátummal

A 80 éves Liselotte Baumgartner egész kis korától halláskárosult. Már majdnem 21 éve mindkét oldalon beültetett CI és EAS rendszereket visel. Régebben férjével együtt utazott a világ távoli pontjaira, viszont társa a közelmúltban elhunyt.

A pénzünket mindig kilométerre váltottuk. Az első éjszaka kivételével soha nem foglaltunk előre szállást. Az útitervünk a következő volt: ahol kedvesek voltak az emberek, ott hosszabb időt töltöttünk. Ha mások szép helyeket ajánlottak, elmentünk és megnéztük. Előfordult, hogy a szálláson csak az alapfelszereltség volt meg és nem is mindig volt biztonságos. Ma már válogatósabb lennék.

1975-ben például a Hindukus hegységbe utaztunk hármasban, egy régi Volkswagen busszal. Hegyi túránkat Darkotban kezdtük. Akkoriban a Természettudományi Múzeumnak gyűjtöttem növényeket, amiről a kísérőnk nem szerezhetett tudomást. Ezt az ott élő gyerekek segítségével sikerült megoldanom.

1977-ben a Spitzbergákon történt egy baleset, ahol az egyik barátunkat megölte és a férjemet pedig súlyosan megsebesítette egy jegesmedve. Ezt követően csak kettesben utaztunk. Sok csodás helyre emlékszem. Nagyon szerettük a Kis-Szunda-szigeteket, de Új-Zélandot is, ahol egy kis teherautóval két hónapig utazgattunk.

Borneó szigetén, miközben egy bemoval (megosztott taxival) utaztunk, egy csodás, dzsungelen átvezető útvonalról hallottunk, így Pinawantai-ig, a „végállomásig” utaztunk. De ott nem találtunk semmit és már vissza sem tudtunk menni. Ehhez jöttek még a nyelvi nehézségek. Viszont az emberek meghívtak magukhoz, hogy maradjunk éjszakára. A falu lakói eljöttek megnézni, hogy ki lehet ez a két őrült Ausztriából, kólát és ajándékokat hoztak nekünk. A földön, egy bambuszmatracon aludtunk és éjjel mindenféle állathangokat hallottunk. Ott az emberek a folyóhoz járnak mosakodni és vacsorára mindig rizst esznek.

Milyen hatással volt az utazás az életére?

Megtanultam milyen jó dolgunk van és mennyire gazdagok vagyunk. Így például soha nem volt szükségem egy modernebb konyhára a régi helyett. Ha azt vesszük, a Hindukusban a nők nyílt tűzön főznek. Nekem már akkor is hallókészülékem volt, az ott élők pedig még egészségügyi ellátásban sem részesültek.

Az utazás nyitottságra tanított. Nem lehetünk előítélettel sem vallásra, sem másra. A hindu vagy iszlám vallású országokban például mindig kedvesen fogadtak minket. Ez mindig attól függ, hogyan viselkedik az ember. Egyedül utazó nőként az olyan országokban, mint mondjuk Jáva, nem mindig volt könnyű – de ezeken a helyeken különösen kedves nőkkel hozott össze a sors.

Még mindig vannak olyan barátaim, akiket az utazásaim során ismerkedtem meg.

A halláskárosodása okozott gondot utazásai során?

Mielőtt a férjem csatlakozott hozzám, gyakran utaztam egyedül. A halláskárosodás kihívást jelentett, különösen a reptéri hangosbemondó felhívásait értettem nehezen. Mindig rá kellett kérdeznem az információs pultnál.

A CI eszközömmel kapcsolatos első tapasztalatomat a londoni reptéren szereztem. A kapitány mondott valamit a várakozó utasoknak, amit én nem értettem. Odamentem megkérdezni és elmagyaráztam a hallással kapcsolatos gondjaimat. Amikor be tudtunk szállni a gépbe, engem, mint „fogyatékkal élőt” elsőként szólítottak: ezen szinte nevetnem kellett.

Előfordult, hogy kellemetlen helyzetbe kerültem, mert a vámosok az elemeket másnak nézték, és emiatt lekéstük a csatlakozást. A biztonsági ellenőrzéseknél is akadhatnak problémák, de mostanában miután kikapcsolom a hangprocesszoromat, gyakran át tudok haladni anélkül, hogy megemlíteném.

Utazásainál milyen elővigyázatossági lépéseket tesz a CI-készülék kapcsán?

Eleinte nem vittem magammal a CI pótalkatrészeket vagy más anyagokat. Most már inkább magamnál tartom és mindig van nálam elég elem is.

Milyen tanácsai vannak, hogyan készüljünk fel egy útra?

A kalandos utazások mindig érdekesek. Hosszabb útra csak akkor induljon el, ha elegendő időt rá tud szánni. Az angol nyelvtudás fontos, de a hagyományosan turisták által látogatott helyeken kívül gyakran nem sokat segít. Néhány nyelven, például indonézül, megtanultam bizonyos alapvető kifejezéseket.

Ha egyedül utazik, előtte nézzen utána az úti célnak. Fontosnak tartom a helyeikkel való kapcsolattartást is. Minél tovább maradunk egy helyen, annál jobban megismerhetjük az ott élőket és néha még vendégségbe is meghívnak. Indonéziában utaztam úgy hajóval, hogy rajtam kívül csak helyi utasok voltak. Turistaként gyakran elfáradtunk a háttérben zajló beszélgetésektől.

Ami engem nagyon zavar, ha a turisták leereszkedően viselkednek a helyiekkel vagy átnéznek a személyzeten. Ha valaki el akar adni valamit, természetes, hogy egy kicsit erőszakos, de még ilyen esetben is el lehet utasítani udvariasan.

Az CI-rendszerekről és az utazásról további történeteket itt olvashat!

Tíz hasznos tippet a cochleáris implantátummal való utazásról itt olvashat!