Beilleszkedés cochleáris implantátummal

Számos tényezőtől függ, hogy a cochleáris implantátumot használó gyerekeknek mennyire sikerül beilleszkedniük az iskolában. Ezek egyike a szülők kitartása.

beilleszkedés cochleáris implantátummal

Melanie Fraisl egy vidám, magabiztos tizenöt éves diák, aki pontosan tudja, mit akar. Az osztrák diáklány a Langenloisban működő Közösségi Menedzsmentet oktató középiskolába (HLS) jár, pszichológiát és jelnyelvi tolmácsolást szeretne tanulni. Sokan talán egyértelműnek találják a fiatal hölgy továbbtanulási szándékait, tekintve, hogy már egész kisgyerek korától mindkét oldalon cochleáris implantátumot visel.

Azonban nem mindig tűnt ennyire biztosnak, hogy Melanie középiskolába fog járni. Amikor a kislány megkezdte az iskolát, szüleinek, Karinának és Markusnak meg kellett győzniük a közösségi tanácsadókat, hogy gyermekük az eredetileg tervezett speciális tanintézmény helyett hagyományos általános iskolában tanulhasson.

A családot rendszeres tanácsokkal ellátó audiológus szakértővel együttműködve sikerült meggyőzni a többieket Melanie korának megfelelő fejlődésének biztosításáról. Esélyt kapott a hagyományos iskolára.

“Ne ijedjenek meg és ne kedvetlenedjenek el, álljanak ki gyermekük érdekei mellett! Ragaszkodjanak elképzeléseikhez és ne hagyják, hogy ezekről lebeszéljék Önöket” – Melanie édesapja ezt tanácsolja a hasonló helyzetben lévő gyerekek szüleinek. “Emellett vonjanak be a folyamatba egy független személyt, aki a cochleáris implantátummal élő gyerekek igényeiről és képességeiről szakértői véleménnyel tud szolgálni.”

Középiskola CI-készülékkel

Az általános iskola után küzdelmük tovább folytatódott. Hiába tájékoztatták a tantestületet a CI-készülékekről és azok korlátairól, ez sem segített abban, hogy megértsék a Melanie előtt álló kihívásokat. Az első két évben az angolórákon ugyanúgy részt kellett vennie a hang utáni szövegértés feladatokban, mint osztálytársainak. Csak a tanárral folytatott részletes megbeszélések után engedték meg neki, hogy a szöveg hallgatása közben olvasással követhesse a hallottakat.

“Nem akartuk, hogy mindenki a siketségére figyeljen és nem akartunk különleges bánásmódot sem, csak azt szerettük volna, hogy bizonyos esetekben vegyék figyelembe a hátrányait” – emlékezik vissza Melanie édesanyja.

Új iskola, boldogság

Az iskolában, amit ezután választottak, már járt egy CI-készüléket használó diák, aki a langenloisi HLS középiskolában már megalapozta Melanie számára a lehetőségeket. A tanárok tudták hogyan kezeljék a hallókészüléket használó diákokat és szívesen együttműködtek. Minden tanár, külön megbeszélés nélkül, használta a szülők által erre a célra vásárolt FM rendszert.

Az igazgató felhívta Melanie figyelmét a lehetőségre, hogy bizonyos tantárgyakból plusz órákat vehet és második idegen nyelvként a jelnyelvet is választhatta. És ő örömmel élt a lehetőségekkel.

A család a következőket tanácsolja az érintetteknek: “A CI-készüléket használó gyerekek nem rendelkeznek sok különleges joggal, viszont a szülőknek már a kezdetektől fogva ki kell ezeket harcolniuk. Később csak nehezebb lesz. Mivel Ausztriában nincs egy erre vonatkozó egységesített útmutatás, az érintett szülők egyébként is az iskola vezetőségének és a tanári karnak a jóindulatától függenek.”

A HLS-ben megkezdett tanév az osztálytársak szempontjából is jól alakult. A CI-készülék felkeltette a fiatalok és szüleik érdeklődését. Senkinek sem okozott problémát, hogy Melanie az első sorban ül és a osztály fegyelmezettsége miatt a zajszint is elviselhető.

A kollégiumban, ahol Melanie hét közben lakik, a tanárok nem csak a házi feladatot ellenőrzik, de arról is gondoskodnak, hogy mindenki időben felkeljen – különösen igaz ez Melaniera.

Melanie nagyon jól érzi magát HLS középiskolában, ahol pont olyannak fogadják el, amilyen. Ha kérdeznie kell valamit, nem érzi magát kirekesztettnek. Többé már nem kell a korlátozottsága miatti kompenzációról beszélni, hiszen ebben a siketek és a nagyothallók részesülnek. És nincs több vita sem. Ehelyett figyelembe veszik a különleges igényeket és a legtöbbet hozzák ki a körülményekből. Ilyen a valódi beilleszkedés – és az iskolák így tudnak sikereket elérni!