CI készülékkel a lezárások alatt

A dél-afrikai Tahlita élete legjobb napját épp a koronavírus-válság alatt élte át. Édesanyja, Bianca Birdsey elmeséli mi is történt.

"A pandémia kezdetén, egyik éjjel arra a gondoltra ébredtem, hogy hamarosan mindannyiunknak arcmaszkot kell hordania" - kezdi visszaemlékezését az elmúlt koronavírussal telt évre Bianca Birdsey. "Mit fog ez jelenteni a hallássérült gyerekeim számára az iskolában?" Hadassah, Tahlita és Eden nemsokkal a járvány előtt váltottak iskolát és hagyományos intézményben kezdtek tanulni.

A lezárás hirtelen jött és rengeteg kihívás elé állította a családot. "A kezdetektől fogva bevontuk a gyerekeket kísérletezéseinkbe a különböző maszkokkal, FM rendszerekkel, hangokkal és támogató jeleléssel - próbáltuk kitalálni mi számukra a legmegfelelőbb. A gyerekek élvezték a próbálkozásokat és a folyamat során a problémák megoldását is megtanulták."

A valódi "közösségi távolságtartás"

Az iskolai tanulmányokat a család távoktatással oldotta meg. "A lezárást követő első napon a gyerekeink a legtöbb diáknál felkészültebben tért vissza az iskolába: ez mindannyiunk számára hatalmas eredmény."

"Most viszont a "közösségi távolságtartás" a legnehezebb feladat számukra. Ez alatt nem a fizikai távolságtartást értem, hanem a védőmaszkok okozta változásokat: a játszótéren a barátaiknak is maszkot kell hordania, így a gyerekeink a beszélgetések nagy részéről lemaradnak. Általánosságban véve a gyerekek azért mennek a játszótérre, hogy kikapcsolódjanak. Az én gyerekeimnek azonban ahhoz, hogy mindent megértsenek, ilyenkor még jobban figyelnie kell. Azonban egészen lenyűgöző, hogy a barátaik hogyan válnak egyre empatikusabbá."

Lezárás CI készülékkel: "A plusz erőfeszítések kifizetődnek"

"A távoktatás alatt elkezdtünk előre tanulni. Ha a gyerekek az óra előtt megtanulnak bizonyos kifejezéseket, jobban megértik azokat a tanóra során." Annak ellenére, hogy megkezdődött az iskolai oktatás, ezt a szokást család továbbra is megtartotta.

A kislány Tahlita számra az egyik ilyen tanult kifejezés a "jellegzetesség" volt. "Megkerestük a Google-ban" - mosolyog az anyuka. Mikor aztán a tanórán a tanító megkérdezte, ki ismeri a kifejezést, a szó jelentését Tahlita magyarázta el a többieknek. "Anya, úgy éreztem, hogy nagyon okos vagyok!" - meséli a kislány, összefoglalva az órai ismétlés jelentőségét: "Egyfolytában jelentkeztem, mert minden egyes kérdésre tudtam a választ."

Kislány, varázslatos képességekkel

Ugyanezen a napon, Tahlita online balettóráján történt: "Az oktató interaktív órákat tart" - meséli az anyuka. "Az egyik kisdiáknak nem sikerült bekapcsolnia a mikrofonját és nagyon frusztrálta, hogy nem tudott rendesen részt venni az órán. A kislányom bátorította: "Ne add fel! Van egy varázslatos képességem, tudok szájról olvasni. Majd én beszélek helyetted!" Úgyhogy így oldották meg a helyzetet."

"Végül a halló kislány az én siket kislányom "varázslatos képessége" miatt tudott részt venni az órán" - büszkélkedik Bianca Birdsey. "Az óra végén felfelé mutató hüvelykujjal köszönte meg a segítséget és a tanár is megdicsérte Tahlitát: "Nélküled semmire sem mentünk volna. Te segítettél megtartani a mai órát!" A kislányom szinte a hetedik mennyországban érezte magát: "Anya, ez volt életem legjobb napja!""