Az apák szerepe a gyermekek fejlődésében és Kezdeti Támogatás

Az elmúlt évek során társadalmunkban megváltoztak anyai és az apai szerepek megosztása. Ennek ellenére a halláskárosodással élő gyerekek Kezdeti Támogatásában az édesapák erősségeire még mindig nem támaszkodunk eléggé.

Manfred Hintermair

Bár általánosságban véve az apáknak a gyerekek oktatásában és nevelésében játszott szerepe jelentősen nőtt, a gyerekek általában még mindig kevesebb időt töltenek édesapjukkal, mint édesanyjukkal. Másrészről, az apáknak is nagyobb igényük van arra, hogy több időt töltsenek családjukkal; ezen kívül sok édesanya érzi úgy, hogy a gyermekek megszületése után szeretne karriert építeni. Mindez a családi feladatok más típusú eloszlásához vezet,

azonban az olyan témákkal kapcsolatos ismereteinket, mint a stressz vagy a fogyatékosság kezelése, még mindig az édesanyákkal való beszélgetésekből szerezzük. Ha megfigyeljük a Kezdeti Támogatás gyakorlatát, feltűnik, hogy elsősorban az édesanyák azok, akik a Kezdeti Támogatás szolgáltatással tartják a kapcsolatot. Ez azért meglepő, mert manapság a cél a családközpontú folyamatok kialakítása és a család minden tagjára, valamint igényeikre is igyekszünk odafigyelni.

Mindenesetre most már érdemes "az édesapákat is munkába állítani"!

Mi az édesapák feladata

Kutatások bizonyítják, mennyire fontos az édesapák szerepe a fogyaték nélküli gyerekek fejlődésében és az egész család számára.

Például, ahol az édesapák aktívan részt vesznek a szülői feladatokban, a gyerekek kisgyerekkori nyelvi és kognitív fejlődése gyorsabb. Az óvodában és az iskolában náluk ritkábban fordulnak elő viselkedési problémák és kisgyerekkorban jobb kapcsolatokat alakítanak ki a többi gyerekkel. Ezeknél a gyerekeknél erősebb az önszabályozás és jobban tudnak alkalmazkodni a közösséghez; tehát saját érzelmeiket jobban tudják szabályozni, viselkedésük öntudatosabb és segítenek másoknak.

Összefoglalva, az apák nagyban hozzájárulnak a gyerekek neveléséhez és olyan dolgokhoz értenek, melyek ideális esetben kiegészítik az édesanyák tevékenységeit.

Apai szerep: egyenértékű, de nem azonos

A szülői szerepek egyenértékű kompetenciái nem azt jelentik, hogy az anyák és apák mindent ugyanúgy csinálnak. Például, közismert, hogy az apák máshogy játszanak a gyerekeikkel, mint az édesanyák; általában az aktívabb, "vadabb" játékokat kedvelik. Kicsit vadulnak a gyerekekkel és támogatják a versenyszellemet játék közben. Az édesapák hajlamosabban kockáztatni mindenben, amit a gyerekekkel csinálnak: "Könnyen felmászunk a meredek oldalon." Ezen kívül, ha a gyerek szomorú és vigaszt keres, az apák általában nyugodtabban kezelik a helyzetet.

Úgy tűnik, hogy mindez hasznos a gyermek fejlődése szempontjából. Az anyák és apák különböző reakciói során a gyerekek többféle tapasztalatot gyűjtenek. Egy kisgyerek számára a világ még érdekesebbé válik azzal, hogy anyu és apu nem ugyanazt csinálja, hanem másként viselkedik és reagál.

A megfelelő kapcsolat

Bár a megközelítés különbözik, az anyák és apák gyerekekkel folytatott interakciói alapvetően ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek. Azok a szülők, akik jól végzik a "munkájukat", megfelelően reagálnak a gyerekek igényeire. Válaszolnak a gyerekek kérdéseire, bátorítják őket a környezet felfedezésében és támogatják a tanulási folyamatokat. Ezek közé a viselkedési formák közé minden beletartozik, amit kutatásaink során a megfelelő fejlődéshez szükséges érzékenység szerepéről (érzékeny reagálás a gyermek jeleire) és fogékonyságról (szándék a gyermek kommunikációval való próbálkozására adott válaszokra) megtapasztaltunk. Hogy ez megvalósulhasson, az édesapáknak minden alkalmat meg kell ragadniuk arra, hogy részt vegyenek a szülői feladatokban. Sok tényező meghatározó szerepet játszik ebben, például az apa érdeklődési köre, a családi kapcsolatok minősége és a kulturális hatások. Fontos, hogy a szülői feladatokról a szülők azonos nézeteket valljanak és hogy a köztük lévő kapcsolat jó legyen. Természetesen nehéz megoldani, ha az apa munkahelyi feladatai gátolják az aktív és intenzív részvételt.

A Kezdeti Támogatás az édesapákat is segíti

A fogyatékkal élő gyerekek édesapjainak tapasztalatairól, szükségleteiről és a folyamatokban való részvételéről nem rendelkezünk sok információval. Ezidáig nem fordítottunk elegendő figyelmet rájuk - sem a kutatások, sem az oktatási gyakorlat során. A fogyatékkal élő gyerekek apukái érzelmileg ugyanúgy érintettek, mint az édesanyák, és ugyanannyira aggódnak amiatt, hogy meg tudnak-e felelni a gyerek szükségleteinek és hogy elegendő gyakorlati és érzelmi támogatást tudnak-e majd nyújtani családjuknak. Nem csak az édesanyák érintettek. A diagnózist követően az édesapáknak éppúgy át kell gondolniuk terveiket és céljaikat!

Szoros kapcsolat van aközött, hogy mennyire találja az édesapa megterhelőnek a halláskárosodott gyermek helyzetét, és aközött, hogy mennyire tartja magát hatékonynak és kompetensnek a gyerek nevelésében: minél alkalmasabbnak tartja magát, annál kevésbé érzi erősnek a fogyatékosság hatásait. Ez még egy ok arra, hogy az édesapákat jobban bevonjuk a gyerekek Kezdeti Támogatásába, hiszen a nagyobb arányú részvétel erősíti a szülői szerepben érzett alkalmasságukat. A fenti állításokat egy, 2018-ban a Heidelbergi Egyetemen, a témában végzett kutatásunk eredményei is alátámasztják. Azok az édesapák, akik a Kezdeti Támogatás programot is támogatóbbnak értékelték, a hallássegítő implantátumot használó gyerekeik estében is alkalmasabbnak találták magukat a gyereknevelés kihívásainak megoldásában.

Az apák aggodalmaikat más módon fejezik ki

Általában az apák, az anyáktól elérő módon birkóznak meg gyermekük fogyatékosságával. Annak ellenére, hogy ugyanannyira aggódnak, a külvilág felé sokszor kevésbe mutatják ki érzelmeiket. Viselkedésük gyakran racionálisabbnak és tudatosabbnak tűnik. Ezen kívül, a fogyatékosság kapcsán az apák általában jobban aggódnak a családon kívülről fokadó problémák és nehézségek miatt, például ilyen a családi pótlék vagy egyéb szociális támogatások igénylése vagy egyéb kezelési lehetőségek keresése.

Másrészről viszont az édesanyákat a napi feladatok, valamint a fogyatékkal élő gyermek nevelésnek és gondozásnak kihívásai foglalkoztatják. Újra megemlíthetjük, hogy a fogyatékosságra mutatott különböző reakciókat pozitívumként értékelhetjük. Mindenki egyénileg végzi a saját feladatát, ami így egy teljes egészet alkot!

Hogyan vonjuk be az édesapákat a Kezdeti Támogatás folyamatába

Annak ellenére, hogy az édesapák fontos szerepet töltenek be a szülői feladatok során, a Kezdeti Támogatásban mégis alig vesznek részt, aminek számos oka van.

A Kezdeti Támogatás szolgáltatást nyújtó szervezetek az látják elsődleges akadályozó tényezőként, hogy a Kezdeti Támogatás időpontjaiban az édesapák általában dolgoznak. A létesítményeknél azonban sem az akarat, sem a lehetőség nem adott a Kezdeti Támogatási szolgáltatás más időpontokban történő megvalósításához. A családok gyakran a hagyományos szerepköröket követik: az apa a kenyérkereső és az anya a gondoskodik a családtagokról. Ebben a felfogásban a gyereknevelés nem tartozik az apa feladatai közé. Természetesen vannak olyan családok, akik más nehézségek miatt nem tudnak részt venni a Kezdeti Támogatásban.

Az apák általában az olyan tevékenységeket részesítik előnyben, amelyben a feleségük, illetve a párjuk is részt vesz. Az olyan események, mint a férfiaknak tartott információs megbeszélések vagy a férfiak számára indított önsegítő csoportok kevésbé népszerűek. Az apák elősorban azt szeretnék megtanulni, hogyan segíthetik gyermekük fejlődését. Azt hangsúlyozzák, hogy gyakrabban részt vennének a Kezdeti Támogatásokon, ha néha este vagy hétvégén lenne. Ezen kívül hozzáteszik, hogy szívesebben részt vennének, ha a szolgálatóktól külön meghívást kapnának és ha a Kezdeti Támogatás szakértői felhívnák a figyelmet arra, részvételük mennyire értékes a gyermek fejlődése szempontjából.

Forrás és további információk: Hintermair, M. & Sarimski, K. (2018). Erfahrungen von Vätern mit jungen hörgeschädigten Kindern. Hörgeschädigtenpädagogik, 72, 134-149.

5 oka arra, hogy az édesapákat is bevonjuk a Kezdeti Támogatás folyamatába!

• Az apák szerepe fontos gyermekeik fejlődésében, melyhez különleges módon járulnak hozzá.
• A fogyatékkal élő gyermek édesapja érzelmileg ugyanannyira érintett, mint az édesanya, ezért neki is szükségük van a támogatásra a kialakult helyzet során.
• Az édesapák az édesanyáktól eltérő módon dolgozzák fel gyermekük nehézségeit. Ezt a különbséget a családok képzési támogatása során erősségként használhatjuk. Például, ha az édesapa a hallást segítő technológia szakértője, miért ne használhatnánk fel ezt a tudást? Támogassuk az édesapákat, hogy fedezzék fel és használják saját erősségeiket!
• A pedagógia területén dolgozó édesapák sokkal hatékonyabbak: alkalmasabbnak tartják magukat a gyermek fogyatékosságának kezelésére. Ennek eredményeként sokkal jobban fel vannak készülve arra, hogy részt vegyenek gyermekük támogatásában.
• Ahol az apa nagyobb szerepet vállal a gyermek nevelésében, az anya stressz szintje is csökken, így ha mindkét szülő aktív résztvevő, az hozzájárul a család pszichoszociális jólétéhez.

A Kezdeti Támogatás családcentrikus megközelítésén úgy kell változtatni, hogy az apák is kivehessék részüket a feladatokból. A lehető legtöbb foglalkozást az egész család részvételével kell megtartani!